Az aktuális rész ismertetője: A tó mai neve _ Wörthersee _ az ófelnémet Werdersee-ből származik, ami Sziget-tavat jelent. A Wörthi-tó Ausztria nagy tavainak egyike, a Karintiai-tóvidék legnagyobb kiterjedésű tava. A Klagenfurti-medencében helyezkedik el, a Karavankák hegyláncának tövében. Tengerszint feletti magassága 440 m. A Wörthi-tó 16,5 km hosszú, és 90 km2-en terül el. Létét ősi gleccsereknek köszönheti, amelyek átvágták Karintia középső részének hegyeit. Az utánuk maradt mélyedés idővel vízzel telt meg _ 816 millió köbméternyivel. Ha a Wörthi-tó kiürülne, úgy tíz év alatt telne meg újra. A legmélyebb pontja a nyugati végében van: itt 85 méter mélységet ér el. Ma is van itt két sziget, a Blumeninsel, vagyis Virág-sziget, amelyet régebben Kígyó-szigetként ismertek, és a Kapuzinerinsel, azaz a Kapucinus-sziget. Amikor 1770-ben mesterségesen csökkentették a vízszintet, a harmadik sziget, a Maria Wörth összekapcsolódott a parttal. A régi "Werdersee" nevet még a 19. században is jó ideig használták, csak aztán vette át a helyét a "Wörthersee." Karintia e legnagyobb tavát számtalan kis patak táplálja, például a déli partján beletorkolló Reifnitzbach. A víz keleten a Glanfurt-folyón át hagyja el a tavat, ez fontos természetvédelmi terület. A vízi közlekedés elválaszthatatlanul összeforr a Wörthi-tó múltjával. Évente akár 175 000 turista is utazhat a különböző méretű csónakokon és hajókon. A kereskedelmi célú hajózás 1853-ban kezdődött itt, amikor Eduard von Herbert báró megalapította a tó első gőzhajózási társaságát. 1883-ban már évi 100 000 utast szállítottak, 1930-ra pedig ez a szám 230 000-re nőtt. A Wörthi-tó régi híres hajói, a Neptune, a Helios és a Thalia közül már csak ez utóbbi maradt fenn. Több mint 75 évi szolgálat után az 1980-as években ki akarták selejtezni, de végül megkegyelmeztek neki. A Thalia az egyik utolsó propelleres gőzhajó Európában. Az egyik legrégebbi motoros vízijármű a Lorelei. Ma teljesen felújítva járja a tavat, nosztalgikus élményt kínálva utasainak.

A műsor ismertetése: Az embert kezdetek óta érdekli az idő, az idő múlása. A Nap és a Hold égi vándorútja a természet órája. A Nap jelentette az emberek számára is az első időmérő eszközt. Őseink felfedezték, hogy a Nap mindig állandó pályán halad az égen, az idő múlását tehát az árnyékok segítségével is lehet mérni, mindaddig, míg süt a nap. Mechanikus eszközökkel még pontosabban lehet mérni az időt. Ráadásul sem a Nap, sem a Hold nem kell hozzá. Ezek az eszközök viszont olyan érzést keltenek bennünk, mintha az idő meghatározott ütemben telne, ahogy az óra jár. Az idő azonban csalóka dolog.