Az aktuális rész ismertetője: Manuel Hammelsbeck és Ulrike Hallas filmesek első dokumentumfilmjükben egy egészen különleges szigetet mutatnak be, távol a civilizációtól. Az orosz sarkvidéken, közvetlenül a dátumvonalon fekszik a Vrangel-sziget. A Vrangel-sziget a Jeges-tenger egyik szigete a Kelet-szibériai-tenger és a Csukcs-tenger között, Oroszország északkeleti részén. A Vrangel-sziget még az utolsó jégkorszakban sem volt teljesen eljegesedve, ami a mai napig a sarkvidéki állatok és növények végső menedékévé tette. Az UNESCO Világörökségi listáján lévő legészakibb szigetre csak néhány őr és néhány különleges engedéllyel rendelkező látogató teheti be a lábát. A szigeten az arktikus tundra az uralkodó, a hegyek alsó és középső lejtőin füves-zuzmós, helyenként törpecserjés tundra. Egyes középső területeken gyakori az arktikus és az erdős sztyepp, virágos növények együttélése. A hegycsúcsokon ritka mohás és zuzmós foltok találhatók. Kis területe ellenére a szigetet nagy fajgazdagság jellemzi. Az edényes növények közül eddig 417 fajt és alfajt azonosítottak, többet, mint az egész kanadai szigetvilágban. Az emlősök közül állandó szigetlakó a sarki róka és egy kis rágcsáló, a lemming; valamint az 1950-es évek elején betelepített rénszarvas és az Arktisz igen ritka, legnagyobb patás állata, az 1975-ben Amerikából betelepített pézsmatulok. Ősszel a környező jégtáblákról csapatostul érkeznek a vemhes jegesmedvék, hogy a tél folyamán világra hozzák bocsaikat. Még a kis Herald-szigeten is mintegy 100 szülőbarlangjukat számolták össze. A szigeteket a jegesmedvék legnagyobb sarkvidéki "szülőotthonának" nevezik. Ez az érzékeny ökoszisztéma azonban komoly veszélyben van. A filmből kiderül, mennyire egyedi és érzékeny ez az ökoszisztéma, és milyen drámai hatásai vannak a klímaváltozásnak a szigetre, annak lakóira, az Északi-sarkvidékre és így az egész bioszférára.

A műsor ismertetése: Az embert kezdetek óta érdekli az idő, az idő múlása. A Nap és a Hold égi vándorútja a természet órája. A Nap jelentette az emberek számára is az első időmérő eszközt. Őseink felfedezték, hogy a Nap mindig állandó pályán halad az égen, az idő múlását tehát az árnyékok segítségével is lehet mérni, mindaddig, míg süt a nap. Mechanikus eszközökkel még pontosabban lehet mérni az időt. Ráadásul sem a Nap, sem a Hold nem kell hozzá. Ezek az eszközök viszont olyan érzést keltenek bennünk, mintha az idő meghatározott ütemben telne, ahogy az óra jár. Az idő azonban csalóka dolog.