Az aktuális rész ismertetője: Kepes András fiatal korában mindig az indiai életszemléletet csodálta. Arra vágyott, hogy egyszer ő maga is úgy élhessen: az ember huszonöt, harminc éves kora között gyermekeket nemz, ötvenöt éves korára felneveli őket, aztán visszavonul, és csak a bölcselkedésnek él. A gond csak az, hogy Andrásnak negyvenévesen, ötvenévesen, sőt még azon túl is születtek gyermekei, úgy, hogy lapzártakor, ha jól számoljuk, nyolcvan fölött lesz, mire végre a bölcselkedésnek élhet. Nem véletlen, hogy sorozatában újra feltett magának néhány alapvető kérdést: jól alapított családot is? Milyen az, mikor egy férfinak egyszerre van három felesége, és nem egymás után, mint például neki. Vagy mi visz arra egy indiai milliomost, hogy elajándékozza gyermekét? A Szaharában megismerjük András marokkói barátja, Said papáját, aki még rabszolgaként született. Said nővére pedig abba engedett betekintést, hogy él egy olyan család, ahol három asszony osztozik a "hitvesi státuszon". Ő maga férje harmadik, legfiatalabb felesége. Az a szó, hogy szerelem, nincs egy arab nő szótárában. Az erdélyi havasokban a Világfalu stábja azt kutatta, vajon ott miért laknak kunyhóban a milliomosok. Aztán átrepülünk az óceánon, a titokzatos inka városba Machu-Picchuba és egy kis indián faluba, hogy kiderítsük, hogy még ma is halálra kövezik-e a család lusta tagjait az inkák.

A műsor ismertetése: "A "Világfalu" kifejezést McLuhan használta először bolygónkra, amit a tömegkommunikációs eszközök kicsiny faluvá zsugorítottak. Igaz, az információk percek alatt eljutnak távoli földrészekre, de hogy mennyire értjük egymás gondolkodásmódját, az is kiderül a véres híradásokból. Az életem úgy hozta, hogy különböző kultúrákban nevelkedtem, az elmúlt harminc év során, pedig több tucat országban forgattam. Mindig abban reménykedtem, ha sikerül megértenem, hogyan gondolkodnak az emberek egy kis afrikai faluban, a dalai láma udvarában vagy a dél-amerikai esőerdő mélyén, akkor talán sikerül megértenem a pesti szomszédomat is.

A világ nagy részén az emberek másként születnek, másként élnek, másként halnak, másként szeretnek, másként gondolkodnak, mint mi! Valami okuk talán csak lehet erre! Hátha lehet tőlük tanulni. Két éve elhatároztam, ismét nyakamba veszem a világot. Megkértem Magyarországon élő külföldi barátaimat, mutassák meg saját kultúrájukat.

Kíváncsi voltam, boldogabbak-e Indiában azok, akiket már gyerekkorukban összeadnak, és nem kell a kamaszkori szerelmi csalódásokkal bíbelődniük. Vagy, mondjuk Marokkóban, akiknek egyszerre van három feleségük, nem egymás után, mint nekem. Milyen lehet nem a lakásért, házért küzdeni egy életen át? Nem lenne jobb négyezer méter magasságban a Titicaca-tó közepén, egy úszó nádszigeten élni vagy egy jurtában a mongol sztyeppén, úgy, ahogy őseink éltek másfélezer évvel ezelőtt? Kíváncsi voltam képes lennék-e stressz nélkül élni. Mondjuk, az Andok hegyei között elengedni magam egy transz-szertartáson, és a sámán tanácsára a révületben eggyé olvadni a természettel. Vagy Japánban, egy többórás teaszertartáson elmélyülten gyönyörködni a teáskannában és egy kétszázötven éves teáscsészében. A Gangesz partján a lélekvándorlással barátkoztam, miközben a máglyán elégettek egy halott asszonyt, Észak-Afrikában pedig egy véres dzsinn-szertartáson igyekeztem meglesni a szellemeket. De legalább ennyire érdekelt az is, milyen értékrend szerint élnek gyimesi csángó, oláh cigány vagy ortodox zsidó barátaim.

A tizenkét részes sorozatban tucatnyi kultúra mindennapjait hasonlítjuk össze a születéstől a halálig. Sőt azon túl is."

- Kepes András