Az aktuális rész ismertetője: Az ősi arany Prágától délre, a Vltava, azaz Moldva folyó mentén terül el a tavak, lápok, mezők és erdők egy szinte ismeretlen, elfeledett mozaikja. Ez az érintetlen vadonnak látszó paradicsomi terület valójában az ember műve. Dél-Csehországnak ezt a vidékét már a középkor óta az ember alakította. Még egy mesterséges folyó is átszeli a lápvidék nádas-labirintusát. Itt, a száz halastó vidékén a vadon élő állatok a Paradicsomban érezhetik magukat.
Ennek a mesébe illő tájnak a története egy hallal, a ponttyal kezdődött. A pontynak még ennél is furcsább a története: az eredetileg Ázsiában őshonos halfajt réges-régen a rómaiak hozták be Európába és telepítették be a Duna vízgyűjtő területének tavaiba és folyóiba. Később, a 12. században szerzetesek hozták át a pontyot a Dunából Csehország vizeibe. A ponty alacsony oxigéntartalmú vízben is jól érzi magát, kiválóan alkalmas volt arra, hogy sekélyvizű tavakban tenyésszék. A szerzetesek éppen ezért halastavakat létesítettek a kolostorok köré, a mocsaras, lápos területeken.

A műsor ismertetése: Az embert kezdetek óta érdekli az idő, az idő múlása. A Nap és a Hold égi vándorútja a természet órája. A Nap jelentette az emberek számára is az első időmérő eszközt. Őseink felfedezték, hogy a Nap mindig állandó pályán halad az égen, az idő múlását tehát az árnyékok segítségével is lehet mérni, mindaddig, míg süt a nap. Mechanikus eszközökkel még pontosabban lehet mérni az időt. Ráadásul sem a Nap, sem a Hold nem kell hozzá. Ezek az eszközök viszont olyan érzést keltenek bennünk, mintha az idő meghatározott ütemben telne, ahogy az óra jár. Az idő azonban csalóka dolog.