Az aktuális rész ismertetője: Carnuntumban járunk, a gladiátorok eltűnt városában. A Donau-Auen 2000 évvel ezelőtt még békés vidék volt. Míg ide nem értek a rómaiak, hogy leigázzák a német barbárokat. Két nagyvárost építettek fel: egyiket a légióiknak, a másikat 60 ezer civilnek. Az erőd arra szolgált, hogy megvédje a Római Birodalom északi határát. Ma is áll még a két impozáns aréna és a diadalív. A város nagyobb része a föld mélyén pihen, és várja, hogy újra felfedezzék. Ez egy elsüllyedt metropolisz, elképzelhetetlen, hogy teljesen kiássuk. De a rombolás mentes modern archeológia számára már nincs akadály. Radar, magnetométer, szkenner. A modern régészet vívmányai igazi szenzációt engednek láttatni. Utcákat, épületeket, templomokat és a véres előadások helyét is megnézhetjük. Látványos viadalok, amikre hosszasan készültek, hisz élet-halál volt a tét.
A gladiátorok az akkori idők popsztárjai voltak, mindenki rajongott értük. Ha meghaltak, jött helyettük más. Az aszketikus kiképzés után a nézők jövendő kedvence kiélvezi az új egzisztenciájával járó örömöket. A spártai fegyelem után egy kellemes fürdő a jutalom. Elég egysíkú az korábbi felfogás, miszerint a gladiátoriskola leginkább egy börtönre hasonlított. A nem önkéntes gladiátorokra nyilván felügyeltek, és korlátozták a szabadságukat, ezzel szemben a profi gladiátorok, akik önkéntes alapon kerültek ide, hozzájuk képest átlagos életet éltek, elhagyhatták az iskola területét. A gladiátor nagy befektetés volt a gladiátoriskola tulajdonosának. Ő fizette a kiképzését és az ellátását is. A lanista vállalkozást látott a gladiátoriskolában, gondosan kikalkulálta és megtervezte a harcosok életét, akikre ennyit költött. A nézőtéren csak a kiválasztottak ülnek. Rajongók, és a szponzorok, akik nagy összeget fektettek az iskolába, hogy részt vehessenek az előadásokon. A fegyverek valódiak. Ez a harc életre-halálra megy. A fegyvere egy kés és egy éles, rögzített penge a bal karja alatt és háló. Ha a scissor padlóra kerül, felemelt mutatóujjával mutatja, hogy legyőzték. Az igazság pillanata. Nem minden gladiátorharc végződött halállal, az volt inkább a kivétel. Ha a vesztes bátran harcolt, a nézők általában megkímélték az életét. A győztest csodálat illette meg. A vesztest pedig gondos ellátás. A gladiátorcsontok törvényszéki vizsgálata kimutatta, hogy a rómaiak alapos orvosi tudással rendelkeztek. A legsúlyosabb sebek is szépen begyógyultak, ritka volt a fertőzés. A felületi sérüléseket, a vágott sebeket előbb kitisztították, aztán ecettel fertőtlenítették, majd ezután a sebgyógyulás érdekében mézet vagy szurkot kentek rá. A fájdalomcsillapító szerek mérsékelten csökkentették a szenvedést. A gladiátor egyik fő tulajdonsága a nyugodtság extrém helyzetekben is. Egy gladiátor nem ismer fájdalmat.

A műsor ismertetése: Az embert kezdetek óta érdekli az idő, az idő múlása. A Nap és a Hold égi vándorútja a természet órája. A Nap jelentette az emberek számára is az első időmérő eszközt. Őseink felfedezték, hogy a Nap mindig állandó pályán halad az égen, az idő múlását tehát az árnyékok segítségével is lehet mérni, mindaddig, míg süt a nap. Mechanikus eszközökkel még pontosabban lehet mérni az időt. Ráadásul sem a Nap, sem a Hold nem kell hozzá. Ezek az eszközök viszont olyan érzést keltenek bennünk, mintha az idő meghatározott ütemben telne, ahogy az óra jár. Az idő azonban csalóka dolog.