Az aktuális rész ismertetője: A nagyváros lüktető forgatagától csak egy téglafallal elválasztva titokzatos világ tárul elénk: bezárt gyárak, foghíjtelkek, elvadult kertek... Van, aki félig-meddig megvetően dzsumbujnak nevezi, másoknak ez maga a Paradicsom. A dzsumbujban róka bújócskázik a nyúllal. A bábból épp csak kibújt citromlepke itt helyben megtalálja ifjú élete első lakomáját. Mert tavasszal a dzsumbuj nektárral és mézzel folyó Kánaán. Itt a szarkát senki sem nevezi tolvajnak. Ez a városi Paradicsom azonban nem tart örökké. Bécsben naponta 3000 négyzetméter, azaz egy fél futballpályányi területet építenek be. Ennek ellenére még mindig itt él Ausztria költőmadarainak fele és az Ausztriában honos emlős állatfajok két harmada. Mindent egybevetve Bécsben mintegy 2000 növényfajta terem meg. A folyó a városban vadon élő állatok életének egyik központi helyszíne és létfontosságú közlekedési útvonala. Megszámlálhatatlanul sok bogár-, pók-, és jó néhány nagyobb állatfajta is a nagyvárosi dzsungel közepén, a Wien-folyó mentén alakítja ki élőhelyét. A mosómedve pedig a vasút mentén keres magának új lakóhelyet.

A műsor ismertetése: Az embert kezdetek óta érdekli az idő, az idő múlása. A Nap és a Hold égi vándorútja a természet órája. A Nap jelentette az emberek számára is az első időmérő eszközt. Őseink felfedezték, hogy a Nap mindig állandó pályán halad az égen, az idő múlását tehát az árnyékok segítségével is lehet mérni, mindaddig, míg süt a nap. Mechanikus eszközökkel még pontosabban lehet mérni az időt. Ráadásul sem a Nap, sem a Hold nem kell hozzá. Ezek az eszközök viszont olyan érzést keltenek bennünk, mintha az idő meghatározott ütemben telne, ahogy az óra jár. Az idő azonban csalóka dolog.