Az aktuális rész ismertetője: A 19. századi Európában a vadászat miatt majdnem kihaltak a hódok. Ausztriából száz évre tűntek el. Mostanra visszatértek a régi élőhelyükre, és meglepően jól alkalmazkodtak a nagyvárosi élethez. A vackuk bejárata a víz alatt bújik meg. A hatalmas építményeik újra feltűnnek a Duna mentén. Ez a hódpár a folyóhoz ötven éve visszatért őseik leszármazottjai. A mai Bécs büszke a több, mint 250 hódjára. A hódok 35 kilót nyomnak, annyit, mint egy Labrador. A zömök testük táplálásához nagy mennyiségű ételt kell fogyasztaniuk. A nyár- és fűzfák levelei és kérge a kedvencük. Az érzékeny orrukkal több száz méterről kiszagolják a finom falatokat. A hódkölykök hetekig nem hagyják el az otthon melegét és biztonságát. Egyszerre kettő-négy kölyköt hoznak a világra, és a kicsik két évig a szüleik mellett élnek. Ez a fiatal hím két éves, és hamarosan elhagyja a családi vackot. A tavaly született testvérei is velük élnek, ezért kevés az élelem. A hódok társas lények. A családi kötelékeik nagyon erősek. Gyakran három generáció él együtt a vacokban. A Duna hatalmas artériaként szeli át a város szívét. A parlagon maradt területek a városban élő hódok és más állatok létfontosságú táplálékforrása. A bécsi hódok ritkán szenvednek táplálékhiányban. Számos mocsár és folyópart áll a rendelkezésükre, és ők élnek is e kiváltsággal. A metszőfogaik nyomai mindenhol ott vannak.

A műsor ismertetése: Az embert kezdetek óta érdekli az idő, az idő múlása. A Nap és a Hold égi vándorútja a természet órája. A Nap jelentette az emberek számára is az első időmérő eszközt. Őseink felfedezték, hogy a Nap mindig állandó pályán halad az égen, az idő múlását tehát az árnyékok segítségével is lehet mérni, mindaddig, míg süt a nap. Mechanikus eszközökkel még pontosabban lehet mérni az időt. Ráadásul sem a Nap, sem a Hold nem kell hozzá. Ezek az eszközök viszont olyan érzést keltenek bennünk, mintha az idő meghatározott ütemben telne, ahogy az óra jár. Az idő azonban csalóka dolog.