Az aktuális rész ismertetője: Földünk felületének csaknem a háromnegyedét víz borítja. Ennek azonban csak kevesebb mint egy százaléka iható. A szegény országokban évente hét millió ember hal meg azért, mert nincs elég ivóvize, vagy csak szennyezett vizet ihat. Bolíviában, Indiában és Iránban a 2000-es esztendő meghozta a vízért vívott harc első halottait. Ausztriának 84 milliárd köbméter vízkészlete van, s ennek csak elenyészően kis részét fogyasztják el. A víz immár politikai kérdés lett. Ausztria több mint 400 millió embert elláthatna, ha liberalizálnák a vízgazdálkodást. A gazdag országokban szélsőséges esetben fejenként 500 liter vizet is elhasználnak naponta -, a legnagyobb részét tisztálkodásra. Csak öt litert isznak meg.
Hozzájutni a vízhez, emberi jogunk. Társadalmi-, egyéni- és kollektív jog. A levegő és a víz, csak ez a két őselem az Élet pótolhatatlan forrása. Tudunk élni kőolaj nélkül, meglehetünk pénz nélkül is, a legtöbb embernek nincs nagy vagyona, mégis elégedetten él. Még autókra sincs igazán szükségünk. De levegő és víz nélkül senki sem létezhet. A mai világban 8 percenként meghal a gyermek, mert kénytelen volt fertőzött vizet inni. 3 milliárd működő vízcsap elegendő lenne, hogy a vízhez való emberi jog mindenütt érvényesülhessen.

A műsor ismertetése: Az embert kezdetek óta érdekli az idő, az idő múlása. A Nap és a Hold égi vándorútja a természet órája. A Nap jelentette az emberek számára is az első időmérő eszközt. Őseink felfedezték, hogy a Nap mindig állandó pályán halad az égen, az idő múlását tehát az árnyékok segítségével is lehet mérni, mindaddig, míg süt a nap. Mechanikus eszközökkel még pontosabban lehet mérni az időt. Ráadásul sem a Nap, sem a Hold nem kell hozzá. Ezek az eszközök viszont olyan érzést keltenek bennünk, mintha az idő meghatározott ütemben telne, ahogy az óra jár. Az idő azonban csalóka dolog.