Az aktuális rész ismertetője: A rétisas vagy fehérfarkú rétisas a madarak osztályának a vágómadár-alakúak rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék családjába tartozó faj. Európában Észak-Norvégiától egészen a Balkán-félszigetig fordul elő. Európa középső, északi és keleti részén vannak az állandó populációk, míg Európa nyugati és déli részén az állományok telelnek. Északkelet-Európában és Észak-Ázsiában költési és fiókanevelési időszakban található meg, míg Ázsia többi részén egész évben előfordulhat.
Igen sokféle élőhelyen előfordul, de táplálkozása miatt elsősorban a vizes területek (tengerpartok, folyók, tavak vidéke, mocsarak) képezik élőhelyeit. Kedveli a magas fákkal benőtt vidékeket, a tengerparton pedig a magasabb sziklapárkányokat.
Magyarországon százas nagyságrendben fészkel. Magyarországon a Kis-Balaton ad otthont Európa legnagyobb és legerősebb ragadozó madarának, a rétisasnak. Iitt mindent megtalálnak, amire szükségük van: nagy kiterjedésű, megközelíthető vízfelületet, ahol bőségesen akad hal és madár táplálék gyanánt. A magas, erős fákon pedig fészket rakhatnak. Ám napjainkban nem is olyan könnyű az uralkodók élete. A tojásból épphogy kibújt fiókák jövője talán sosem volt még ennyire bizonytalan. Európa túlzsúfolttá vált, és teli van új kihívásokkal. Párját ritkítóan gyönyörű ragadozómadár, a levegő királya. Szárnyainak fesztávolsága a két métert is elérheti, ezért is nevezik Észak - Európa legnagyobb ragadozó madarának. Jelenleg elsősorban Norvégiában honos, a fjordok közelében, de mint védett faj, néhány példánya révén hamarosan visszakerül Skócia északi területeire is.
A fiatalok sötétbarna színűek és farkuk, a csőrük sötét színű, az idősebbeknél a csőr sárga színű, míg a farkuk fehér színű és sokkal világosabb a tolluk. Testmagassága 76-92 centiméter, szárnyainak fesztávolsága 193-244 centiméter. A hím 3100-5400 gramm, a tojó 3700-6900 gramm súlyú. Elsősorban halakat, ezenkívül madarakat, hüllőket és kisebb emlősöket esznek.

A műsor ismertetése: Az embert kezdetek óta érdekli az idő, az idő múlása. A Nap és a Hold égi vándorútja a természet órája. A Nap jelentette az emberek számára is az első időmérő eszközt. Őseink felfedezték, hogy a Nap mindig állandó pályán halad az égen, az idő múlását tehát az árnyékok segítségével is lehet mérni, mindaddig, míg süt a nap. Mechanikus eszközökkel még pontosabban lehet mérni az időt. Ráadásul sem a Nap, sem a Hold nem kell hozzá. Ezek az eszközök viszont olyan érzést keltenek bennünk, mintha az idő meghatározott ütemben telne, ahogy az óra jár. Az idő azonban csalóka dolog.