Az aktuális rész ismertetője: Bécs 1806 óta az Osztrák Császárság fővárosa. Bécs egy hatalmas birodalom központja volt, amely Galícia puszta vidékeitől egészen az Adriáig ért, és több mint egy tucat nemzetnek adott otthont. Az Osztrák Császárságban rövid idő alatt kiépített vasúthálózat korszakos változásokat hozott. Az áru és az emberek addig soha nem látott mértékben keringtek, az élet felgyorsult. A vonatok menetrendje miatt egységesítették az időmérést. Szűk 3 évtized alatt sikerült vonattal átszelni az Alpokot, és a korona északi területeit, úgy mint Sziléziát, Cseh-és Morvaországot összekötni a tengerparti területekkel, Karintiával, vagy Tirollal. A hegyi vasútvonalak, a Semmeringen át _ a Brenner-hágón Innsbruckból Meranba tartó vasútvonal, vagy az albergi vonat _ még ma is remekül példázzák, milyen mesteri teljesítményt nyújtottak már a vasút korai korszakában is. A császár és császárné a kitűnő szalonkocsiban utazták be hatalmas birodalmukat; nyári hónapokban pedig az egész udvartartás átköltözött a felső-ausztriai Salzkammergutban található Ischl-be, amely néhány hónapra Ausztria nem-hivatalos fővárosává vált. Annak idején nemesek, tehetős polgárok és művészek jöttek a császári villa közvetlen közelébe, amiből állami rezidencia lett.De nem csupán azért, mert Ferenc József császár a későbbi időszakban szívesen utazott vonattal Ischlbe, vagy mert Erzsébet császárné vonattal járta az országot, hanem mert Felső-Ausztria szoros kapcsolatban áll az osztrák vasút történetével. Európában az első hosszú vasútvonal Budweisból _ Linz érintésével _ Gmundenbe vezetett, ami a Duna-menti fekvésének köszönhetően már korán kereskedelmi várossá fejlődött. Az arlbergi vasút a Kloster völgyén át egészen Bludenz-ig vezetett, melyet összekötöttek a már meglevő vorarlbergi vasútvonallal, amely a Boden-tónál fekvő Bregenzig ért.