Az aktuális rész ismertetője: "A legjobb módszer arra, hogy élvezzük az életet, ha megiszunk egy csésze kávét. És ha nem jutunk hozzá, meg kell próbálnunk olyan vidámnak és higgadtnak lenni, mintha megittunk volna egyet" _ javasolja Jonathan Swift író már a tizennyolcadik században. Isztambul milliós metropolisz a Boszporusznál. Innen indul a kávé útja Európába. Aligha akad még egy olyan élvezeti cikk, mint a kávé, mely mind a Kelet, mind a Nyugat gazdasági, politikai és kulturális arculatát így meghatározta volna. A fekete, keserű főzet eleinte drága ritkaság volt, melyet kevesek élvezhettek. Csak évszázadokkal később váltak ezek a sötét babok a kőolaj mögött a második legfontosabb kereskedelmi cikké. Az akkori Oszmán Birodalom fővárosa, Isztambul nem pusztán kereskedelmi nagyváros, de kulturális központ is, ahol kialakulhatott a kávé színes kultúrája. A tizenhatodik század első felében az Oszmán Birodalom három kontinensen terjeszkedett, Európában, Ázsiában és Afrikában. Jemenből érkezett a kávé Isztambulba, a főváros a fekete bab egyik legjelentősebb kapcsolódási pontja volt. Az Arab-félszigeten már a tizenötödik századtól ismerték a fekete főzet csodákat művelő hatását. A "kahva" elterjedése az iszlám világban az iszlám vallás egyik misztikus rendje, a szufik nevéhez fűződik. Az új drog segített ébren maradni az éjszakákon át tartó spirituális összejöveteleken és elkísérte a szufikat filozófiai beszélgetéseiken, melyek gyakran napkeltéig is eltartottak. Az isztambuli palotákba is beköltözött a kávé. Az uralkodó rétegnek is tetszett az új ital, és egy rendkívül előkelő kávékultúrát alakított ki. Válogatott kávésedények, csészés terítékek, gyémántokkal és drágakövekkel kirakott művészi aranyműves munkák fokozták az élvezetet és fokozták a kávéfogyasztás rituális jellegét. Így vált a kávé a távoli Kelet vendégszeretetének szimbólumává. Európában 1554-ben jelentek meg az első kávéházak.

A műsor ismertetése: Az embert kezdetek óta érdekli az idő, az idő múlása. A Nap és a Hold égi vándorútja a természet órája. A Nap jelentette az emberek számára is az első időmérő eszközt. Őseink felfedezték, hogy a Nap mindig állandó pályán halad az égen, az idő múlását tehát az árnyékok segítségével is lehet mérni, mindaddig, míg süt a nap. Mechanikus eszközökkel még pontosabban lehet mérni az időt. Ráadásul sem a Nap, sem a Hold nem kell hozzá. Ezek az eszközök viszont olyan érzést keltenek bennünk, mintha az idő meghatározott ütemben telne, ahogy az óra jár. Az idő azonban csalóka dolog.