Az aktuális rész ismertetője: "Nagyon is lehetséges, hogy észlelésünk határain túl olyan világok rejtőznek, amelyekről semmit sem tudunk." /Albert Einstein/
A fény határai című tudományos ismeretterjesztő film egy trilógia záródarabja, az első volt "Az észlelés határa", a második "Az idő határa". Mindkettőt bemutattuk.
Ma a tudományos képzelet még nagyobb távlatokat nyit meg előttünk. A tudomány olyan eszközöket ad a kezünkbe, amelyekkel kis világunkat - a világegyetem sok-sok alkotóeleme közül az egyiket - a maga valóságában láthatjuk. A tudósok csak most kezdik felmérni a világmindenség nagyságát. A művészek mindig is kutatták a végtelent, a látóhatáron túli titokzatos világot. Ahogy William Blake írta: "Ha kinyitnánk a látáshoz vezető ajtót, minden olyannak tűnne, amilyen a valóságban - végtelennek."
Világunk tele van fénnyel és színnel. De mi is a szín? A fényt hullámként képzelhetjük el, de a hullámhegyek közti távolság - a hullámhossz - változó, és minél hosszabb a hullámhossz, annál pirosabbnak látja a fényt a szemünk, minél rövidebb viszont a hullámhossz, annál kékebbnek látjuk a színt. Így hát a színek egész spektrumát látjuk a pirostól a sárgán és a zöldön át a kékig. Vannak azonban színek ezen a látható spektrumon kívül is hosszabb hullámok a piroson innen, és rövidebbek a kéken túl - "színek", amelyeket nem láthatunk. A spektrumnak az a része, amelyet láthatunk, parányi az egészhez képest. Utazást teszünk, hogy felderítsük az egész spektrumot. Utazást a tudomány, a művészet, a természet és a technológia világába.

A műsor ismertetése: Az embert kezdetek óta érdekli az idő, az idő múlása. A Nap és a Hold égi vándorútja a természet órája. A Nap jelentette az emberek számára is az első időmérő eszközt. Őseink felfedezték, hogy a Nap mindig állandó pályán halad az égen, az idő múlását tehát az árnyékok segítségével is lehet mérni, mindaddig, míg süt a nap. Mechanikus eszközökkel még pontosabban lehet mérni az időt. Ráadásul sem a Nap, sem a Hold nem kell hozzá. Ezek az eszközök viszont olyan érzést keltenek bennünk, mintha az idő meghatározott ütemben telne, ahogy az óra jár. Az idő azonban csalóka dolog.