"A témát nem én találtam meg, hanem egy véletlen folytán a téma talált meg engem. Nem tudtam igazán, mibe fogok, nem gondoltam, hogyan fog hatni rám. Olyasmiről próbáltunk filmet készíteni, amiről nagyon keveset tudunk, és ha majd közelebb kerülünk hozzá, valószínűleg tapasztalataink is nagyon különbözőek lesznek. (...) Mielőtt a filmnek nekiláttunk, még soha életemben nem jártam hospice otthonban. Bevallom, nem is tudtam, mi az. A vágás hosszú óráiban ismertem meg valójában szereplőimet. Különös kapcsolat alakult ki közöttünk. Lehet, hogy egy kicsit többet megtudtam ugyan a halálról, de sokkal inkább az élethez való viszonyom alakult, formálódott át. A film tapasztalások, érzések lenyomata, melyeket megéltem találkozva azokkal, akik az Útra készülnek, és akik segítik őket." (Hajnal Gergely)