Mexikó kíméletlen gúnyolódás céltáblájává válik ebben a vásári komédiákat idéző, lendületes vígjátékban, amely egy halott nagybácsi kegyeletlen sorsát beszéli el. A rendező megfelelő arányérzékkel elegyíti a politikai szatírát és társadalomkritikát a könnyed sziporkákkal ahhoz, hogy hazájában, de akár a spanyol ajkú észak-amerikai közönség körében is osztatlan sikert arasson filmjével.
Julio bácsi balszerencséjére épp egy vasárnapon szenderül jobblétre, amikor - mint minden hivatal az országban - a hullaházak zárva tartanak, és hacsak némi kenőpénzzel jobb belátásra nem bírja a polgár a hivatalnokokat, bizony zárva is maradnak. A baj elkerülhetetlennek látszik, amikor Julio bácsi kamasz unokaöccsét, Carlost felszólítja az apja, Rodrigo (Fernando Becerril, aki kettős szerepben Julio oszladozó tetemét is alakítja), hogy haladéktalanul vitesse a földi maradványokat halottasházba, és szervezze meg a hamvasztást is. Miután Carlos rábízza az ügyet egy temetkezési vállalkozóra, bizonyos Joaquinra, mindenki szerencsétlenségére már nem időz ott tovább, hogy ellenőrizze, minden rendben zajlik-e. Kiderül ugyanis, hogy a temetkezési vállalkozó virágzó melléktevékenységként hullákat árul viszonteladóknak, akik orvosi egyetemek számára értékesítik azokat. Hogy le ne bukjon, Joaquin megöl néhány kóbor kutyát, és elhamvasztott tetemeikkel feltölti Julio bácsi tátongó urnáját. Mikor Jorge, Carlos medikus barátja egy boncoláson a bemetszés pillanatában felismeri Julio bácsit, a film sebességet vált, és beindulnak a cseppet sem kegyes események. Armonia forgatókönyvét a biológiainál láthatóan jobban foglalkoztatja az a bomlás, ami a mai Mexikó üzleti, hivatali életét jellemzi.