Két fiatalember, egy országos szociológiai felmérés keretében, felkeres egy buszsofőrt, hogy válaszoljon a kérdőívben szereplő kérdésekre. A tárgyszerű, hidegen kopogó kérdések az interjúalanyt kizökkentik mindennapi rutinjából, s belső monológok formájában töpreng el addigi életén, jövőjén és azokon a kényszerpályákon, amelyek meghatározzák életét. A film formanyelvi kísérlet, amelyben a külső és belső történések, a dialógusok és belső monológok, a valóságos és a fantáziában megjelenő képek egymásra kopírozódnak. Ezzel a módszerrel próbálja a film a főhős valós létezésének és viszonyainak keresztmetszetét megjeleníteni.