A nagyváros forgatagában élő hősünk mindennap megküzd a sajátmagában rejlő, nyugalom iránti vággyal, a tisztaság keresésével. Az útkeresés, a néma séta, a belső hang, az egyedül létet sugallja. Ezekre a kérdésekre egy lehetséges választ talál a munkahelyén, a múzeumban, egy festmény előtt álldogálva. Ez a kép egy tanyán élő családot idéz a múzeumőr szívébe. A mai tanyasi élet nyugalma, nehézsége, szeretete, szegénysége tükröződik benne. A természet közeliség, a tisztaság, ami megpihen az őr lelkében.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
feketevipera
2011 jún. 01. - 23:28:58
Ez egy meglehetõsen különleges hangulatú dokumentumfilm, amelynek a "kerettörténete" (a munkába menõ ember egy napja) mintha kissé játékfilmre hajazna, legalábbis bennem ezt az érzést keltette - talán az alámondott, filozofikus töltetû szöveg miatt, de amúgy sem éreztem benne azt a kimondott dokumentumfilm-jelleget. Egyébként a történet szerintem kétféle életmód összehasonlításáról szól; ott van egyrészt a fõvárosi magányosság, a rohanás, másrészt pedig a tanyasi élet a maga egyszerûségével (hadd ne mondjuk: szegénységével), de a családi szeretet melegével, az egymásra odafigyelõ emberekkel. Az én szememben ezt a kvázi szembenállást erõsítette az, hogy a "kerettörténetet" színesben forgatta le a rendezõ, a tanyáról szóló "beszámolót" pedig fekete-fehérben. Szerintem érdemes megnézni a filmet, sok gondolatot, asszociációt kelthet a nézõben.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások