Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Finoman szólva is tragédia ez a film... nem tudom mit szóltak hozzá 1965-ben az olasz mozikban a nézők, de mai szemmel nézve az egész egy összecsapott, bugyuta katyvasz! Süt róla, hogy a hatvanas évek közepén éppen csúcsra járatott Rita Pavone sikereit kihasználva akartak készíteni egy zenés filmet, amiben a már kész dalok témáira húztak rá valami se füle se farka sztorit, oszt viszlát.
Vajon mennyire vicces, amikor a szerencsétlen mostoha apa (Toto) egy műanyag hajasbabára hiszi azt, hogy az az az ágyban fekvő lánya, vagy amikor a korabeli szinkronban azt mondják az udvarló fiúra, hogy ő egy nagy cemende? Juj! Vagyis az értelmező szótár szerint 'silány, rongyos, szajha' :D
Egyszóval csúcs ez a film - a korabeli tánckoreográfiák miatt megérdemli a két pontot! :)))
Hát igen...
Rita Pavone nagyon aranyos, de a filmet kész kínszenvedés volt végignézni, mára már annyira elavult lett. Azok a béna, erőltetett poénok, és az a teátrális színészi játék, te jó ég!... Néha abba akartam hagyni, aztán mégis tovább néztem, magam sem értem, hogy miért...:)
Egy dolog mentette meg a filmet, a meglepően jó zenei betétek, Toto zsenialitása pedig még ebben a bugyuta vígjátékban is meg-megmutatkozott időnként.
Most inkább nem pontozok, ki-ki döntse el, hogy megnézi-e.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások