Rembrandt van Rijn már elismert, középkorú mester, amikor bevezetik a műtermébe a fiatal, hamvas Saskia Uyleburghot, hogy elkészítse a lány portréját. Saskia jómódú, nemesi családból származik, mégsem egy elkényeztetett fruska. Hiába a mester nyers modora és pokróc természete, Saskia tudja, hogyan bánjon vele, így hamarosan egymásba szeretnek. Boldogságukat Rembrandt féktelen költekezéssel ünnepli. A mézeshetek egészen addig tartanak, amíg elsőszülöttjük meg nem hal. Majd a második kisbaba is, és a házra egyre mélyebb letargia telepszik. Az utolsó gyermek ugyan erős és egészséges, Saskia azonban nem épül fel a szülésből. Rembrandt újra gyászol - ezúttal évekig. Munkáját, kapcsolatait elhanyagolja, ezáltal elszegényedik, és kirekesztődik a társasági életből. Egyetlen ember tart csak ki mellette: fiatal és csinos cselédje, aki testi-lelki társává válik.