Négy évszak a Halak Szigetén

magyar dokumentumfilm, 59 perc, 2000

Értékelés:

3 szavazatból
Szerinted?

Értékelés:

3 szavazatból
Szerinted?
A film négy történetet mesél el: négy különböző hangulatú, az egyes évszakoknak megfeleltethető sorsokat, amelyek távol esnek hétköznapi örömeinktől, fájdalmainktól, mégis magunkra ismerhetünk bennük.
Az áthághatatlannak tűnő akadályok, az életről való lemondás és az ahhoz való feltétel nélküli ragaszkodás pillanatai fogalmazódnak meg a filmben, olyan emberek sorsán keresztül, akik valamilyen fogyatékkal kénytelenek élni. Terhelt hétköznapjaikkal az évszakok sem úgy telnek.
Itt a négy évszak az ősszel indul, Ádám történetével. Ádám tizenegy éves kisfiú, aki nem lát, nem tud járni, értelme sérült. Sorsa meghatározza önmagát. A szülők mégsem nyugszanak bele a megváltozhatatlanba. Nem is szabad. Ez az egyedüli esély arra, hogy kitavaszodjon, és akkor eljön a nyár is. A negyedik történetünk főszereplője Down-szindromás kislány, aki szüleivel elhagyott helyen paradicsomi körülmények között él. A háztól nem messze van egy halastó. Ági a lakóival szokott beszélgetni, hallja őket, válaszol nekik.
A film legfőbb kérdése az, hogyan leszünk képesek mi ép emberek, ezeket a hangokat meghallva eljutni oda, s el tudnánk-e tölteni csupán egyetlen évszakot a Halak szigetén?

Stáblista

Hozzászólások

Szerinted?
ELog 2008 jún. 26. - 20:13:32
Kedves perry, köszönöm. :)) Bár tartok tõle, hogy a korabeli elog sem tudott ilyen idillit álmodni, mindig is éreztem, Kiben és Kinek az értékrendjében, érzékenységében nem lehet csalódni. Az emlékeztetõmbe, ha felveszek egy filmet, amit ajánlottál, a megjegyzéshez csak annyit írok: "perry". Ha csak az írásaidat olvashatnám, az is bõven elegendõ lenne, hogy érdemes legyen idejárnom. Ajánlom is ezt mindenkinek tiszta szívbõl, mert sokat lehet belõlük tanulni. Nem csak tárgyszerût, annál sokkal többet és fontosabbat, emberit.
perry 2008 jún. 26. - 19:18:28
résnyire, vittetek
perry 2008 jún. 26. - 19:16:02 Előzmény ELog
A kis elog belevette magát a csíkos vászon napozószékbe.
Az panaszosan nyikorogva adta meg magát neki.
Egyé váltak, egymáshoz simultak.
-Ma nem csinálok semmit- gondolta és karba fonta kezeit.
Ajkai rényire nyíltak, szája szögletében apró mosoly bujkált.
Felnézett az égre. A kert, a nagymama kertje mint egy varázssziget vette körül. Az égen két felhõ úszott tova egy ágaskodó ló és egy lusta púpos tevét formázó.
-Na ti is jó magasan vagytok,- járt a fejében.
Jó nagy utat tettek meg amíg feljutottatok.
-Az azért nem szép, hogy mindketten hátasok vagytok és nem vitetek magatokkal.
-Most poroszkálhatnánk azon a szép kék égi országúton.
Az ég vakító kékje ráizzott szembogarára, örvénylõ színes karikák táncoltak
agyában.
Lehunyta szemeit, pillái egyre nehezebbek lettek, pajkos álommanók lopakodtak elõ a kert rejtett zugaiból. Kapaszkodtak a szék karfájára és finom álomport hintettek szemeire.
De ezt már nem látta, feje oldalra billent, lélegzete egyenletessé vált.
Az álom színes tintája kiszínezte a fehér felhõ lovat kékre, a lusta tevét zöldre, nagymama varázskertje pedig hatalmas dzsungellé
változott.
-Én álmodom, vagy engem álmodnak? - gondolta elog míg híres felfedezõ volt nagymama kertjében.
-elog, elog - hangzott a kiáltás a verandáról, és nem tudta, hogy álmodja vagy szólították.
Na ideje lesz felébredni - gondolta és kinyitotta szemit.
-Igen, ez a hang nagymamáé,akkor már ébren vagyok.
Nyújtózott és felállt a napozószékrõl, mely megint panaszosan felnyögött, és beballagott a konyhába.
off

Fogadd szeretettel, megnéztem a képet az adatlapodon és ez jutott az eszembe.
Szeretettel : perry
ELog 2008 jún. 11. - 10:22:18 Előzmény perry
Amíg ilyen ajánlókat olvashatok, mit érdekel engem, hogy láttad-e már... :) Csak ámulok, hogy mik tudnak elõjönni egy elõérzetbõl, ráérzésbõl, emlékbõl. Színtiszta poézis [18. század-végi értelemben: "A költõ mûveinek szépségével (...) versenyre kelhet a természettel, (...) még felül is múlhatja azt" (Weiss János - A poézis magyarázatai és a mûvészetkritika lehetõsége)]
perry 2008 jún. 10. - 16:39:27
Töredelmesen bevallom nem láttam a dokumentum filmet nekem ez jutott eszembe , és Fellini Országúton mozija. Ott is jelesül Giulietta Masina csodálatos "gomb szemei" a fogyatékos leány szerepében. Az az angyali pillanat, mivel ez a zseniális színésznõ ajándékozott meg minket a filmben. Mikor valaki "ép" és valami torokszorítót kapunk ajándékba, azt , hogy szánalommal vegyes szeretettel nézünk egy fehérre mázolt arcú trombitáló lányt és már messze tûnt a színésznõ, csak egy édes szemû bolond lány maradt...
offtopic
ELog 2008 jún. 10. - 12:00:51
Ez nagyon szép. Ha a történet ill. a kidolgozása is ilyen...
perry 2008 jún. 10. - 00:27:53
Változnak az évszakok, télre nyár, nyárra õsz az örök körforgás meg nem áll.
Mi pedig herdáljuk "egészséges" életünk jóféle cigarettákkal, márkás vagy lõre alkoholokkal.
Aztán hajlamosak vagyunk elfeledni, hogy élnek közöttünk olyan embertársaink akikrõl azt mondjuk mások, de talán Õk azok akik speciálisok. Akiknek
talán színesebb a világuk mint nekünk "ép" embereknek. A természet kitárul nekik és értik a
a füvek, fák, az állatok nyelvét.
Sorsok mellet megyünk el, a mindennapok vágyait kergetve, javakat gyûjtünk, karriert építünk.
Míg õk azzal küzdenek, hogy a mából holnap legyen,napra nap múljon.
Áldozzunk életünkbõl egy órát arra, hogy sorsokat,életeket ismerjünk meg azokról akik "odaát" vannak.