A film - a tulajdonképpen végtelen számú bagatell közül - négyet emel ki, s ezek utólagos "maszkolásával" újfajta értelmezési síkot állít fel. Az archív néprajzi felvételt szálkereszt bontja új kompozíciókra, a néző figyelmét is irányítva. A második rész pantomimes figuráját pulzáló blende és animált kézárnyék értelmezi. A harmadik rész "negatív"nyitást végez, és így többletjelentéssel gazdagítja a dokumentum-felvételt. A negyedik rész egy többszörös kamera-monitor lánc segítségével a valóság és leleplezésének felcserélhetőségét bizonyítja.