Egy észak-spanyolországi hajógyárból elbocsátott munkásemberek sorsáról kapunk körképet az érzékeny rendező szemével. A haveri kör minden hétfőn szokott összejönni Rico (Joaquín Climent) kocsmájában, aki egyedüliként tudott szakmát váltani közülük. Santa (Javier Bardem) a hangadójuk, aki összetartja a széteső csapatot. A többiek előtt mindenki kicsit kifesti családi és szerelmi életét, amelyet pedig képtelen szinten tartani. Reina (Enrique Villén) biztonsági őr lett, ez ritka jó hír errefelé. Amador (Celso Bugallo) kedélyes alkoholistává vált, de hát egyikük sem ihat pénzhiánya miatt annyit, amennyit bírna. José felesége előbb talál munkát magának, ettől a büszke férfi még elkeseredettebb és feszültebb lesz. Az öregfiúk törékeny barátsága jelenti mindannyiuk emberi méltóságát. Öt spanyol Oscart, azaz Goya-díjat nyert az elmúlt év spanyol sikerfilmje.

"A Napfényes hétfők egy fiktív spanyol iparvárosban játszódik. A hajógyár bezárása után az elbocsátott negyvenes-ötvenes férfiak a remény és a kilátástalanság között őrlődve Rico kocsmájában verődnek össze, itt iszogatnak és beszélgetnek. Torokszorító Lino alakja, aki egymás után jár meghallgatásokra, eredménytelenül. A fiával együtt tanul informatikát, mindent megtesz, hogy fiatalabbnak látszódjék, mint a kora, és a keze izzad a munkaadókkal való találkozások előtt. Tökéletes ellenpontja a Javier Bardem megformálta Santa, a kis társaság lelke, aki minden helyzetben megtalálja, miként érezheti jól magát. (...) A Napfényes hétfőknek minden esélye megvan arra, hogy sikerfilm legyen: mindenki arról fog beszélni, hogy Bardem milyen jól hozza a munkást, és milyen szórakoztató is lett a film komor témája ellenére."

A Filmvilág 2003 áprilisi számában megjelent cikk alapján.