Tegnap este fél 8-kor moziban voltam. Vagy inkább színházban. Megtekintettem ugyanis a Monty Python utolsó nyilvános fellépését, amely idén, július végén volt, tehát kb. két héttel ezelõtt! Megtörtént ugyanis, amire senki nem számított, sõt maguk az érintettek is többször nyilatkozták, hogy nem fog bekövetkezni, de hálistennek mégis: újra összeállt a legendás csapat 5 még életben lévõ tagja, és néhány estén át élõben szórakoztatták a nagyérdemût, majd az utolsó elõadásról HD-minõségben felvétel készült, és ezt néhány nagyvárosban moziban vetítették!
Aki nem volt ott, igazán sajnálhatja, mert felejthetetlen este volt! Már önmagában is nagy élmény volt újra együtt látni õket, hetven-egynéhány évesen, kicsit megöregedve, de ugyanazzal a huncut mosollyal az arcukon, és ugyanazzal az elánnal vetették bele magukat a komédiázásba, mint 45 évvel ezelõtt, amikor megalakultak. Jómagam a teljes életmûvüket õrzöm DVD-n, beleértve azokat a "poszt-Python" filmeket is, amelyekben nem minden Python-tag játszik együtt (A hal neve Wanda, Békavári uraság, Fészkes fenevadak, Erik a viking), sõt a Brian élete alapján készült, 'Nem a Messiás' címû oratórium is megvan már, és nagyon remélem, hogy nemsokára ennek a színpadi show-nak a DVD-jét is odatehetem melléjük a polcra.
Látványos, hangulatos, minden ízében sziporkázó két és fél órás show-t rittyentetettek össze Pythonék erre a nagyaszabású búcsúra, élõ zenekarral, láthatatlan kórussal, tánckarral, meglepetésvendégekkel. Természetesen megidézték a hatodik Python-tag, az 1989-ben elhunyt Graham Chapman szellemét is filmbejátszásokkal, de elhangzott az összes legendás Python-sláger (Favágó-dal, Galaxy song, Minden sperma drága, Filozófus-dal, Karácsony a mennyben, stb.), némileg megújítva, továbbgondolva, kiegészítve új strófákkal, melyeknek a magyar feliratát ezúttal is Galla Miklós készítette (a dalok szövege még rímelt is!).
És persze láthattuk ismét a legjobb, legemlékezetesebb, legkacagtatóbb Monty Python-jeleneteket, élõben, néhány új poénnal megspékelve. Egyszer-kétszer el is felejtették, mi következik, ezek a mókás kis improvizációk is hozzátartoztak az élõshow varázsához, és hatalmas derültséget keltettek. A jeleneteket Eric Idle fércelte össze egységes egésszé, a dalokat John Du Prez, a Spamalot-musical és a Nem messiás oratórium alkotója hangszerelte és vezényelte, a ráadás-szám pedig ugyan mi lehetett volna más, mint az 'Always Look on the Bright Side of Life', azaz a Brian élete c. zseniális filmjük fináléja, melyet a közönség velük együtt énekelt.
Fantasztikus este volt, akik ott voltak és láthatták, biztosan egyetértenek velem, aki meg nem látta, az nem tudja, mirõl maradt le, de talán majd DVD-n pótolhatja.
Ezt pontozni egyszerûen kevés a tízes skála.

Csakúgy, mint a spanyol inkvizícióra erre sem számított senki, hogy meg fog történni. De megtörtént és én a legkevésbé sem bánom. Persze rá lehet fogni, hogy vén hülyék a pénzért hakniznak. Nyilván részben a pénzért is csinálják (Cleesenek pl a válásai sokba kerültek), de akkor mi van? Én a legkevésbé sem sajnálom a pénzt olyanoktól, akik 70 felett összerakják a világ egyik legjobb színpadi showját. Ha szereted a Pythonékat (és itt a sorozatra gondolok, mert abból vannak a szkecsek) akkor mindenképpen nézd meg. Ugyanolyan élvezettel és energiával csinálják mint 40 éve. Az összes örök klasszikus jelenet (kivéve sajnos a Hülye járások, Cleese protézise miatt az kimaradt, de helyette a Silly Walk Songra van egy fergeteges koreográfia ami van olyan jó) és dal újra itt van, meglepetés vendégek és méltó tisztelgés Chapman emléke elõtt. Ráadásul önmagukat is simán kiparodizálják és még baromi látványos is az egész (ellenben a régi amerikai fellépésükkel). Simán az év moziélménye eddig számomra.