Mirjam fiatal értelmiségi, akinek az ölébe mindenféle kapcsolatrendszer nélkül, egy szimpla jelentkezés után egy felfoghatatlan karrierlehetőség hullott az ölébe a világ egyik legnagyobb hírügynökségénél, a Reutersnél. Érdekes módon mégsem szeret annyira NY-ban élni, szerinte az nem támogatja a mélyebb emberi kapcsolatokat, és ha kapna egy jó ajánlatot, ami az itt szerzett tapasztalataira épül, gondolkodás nélkül jönne vissza Magyarországra. Attila egy asztalos fiaként megtapasztalta, milyen az, amikor a családfő fizetése egy hét alatt elfogy, ezért már 19 évesen elment otthonról. Külföldre már túl a harmincon tette ki először a lábát, és akkor eszmélt rá, hogy neki ez kell, amikor rájött, hogy mindig maradt pénze, bármennyit is költött egy hónapban. Például míg régen hitelből ment el nyaralni, most nem esett nehezére egy hetet eltölteni a kontinens másik felén, Los Angelesben. Attila Mirjammal ellentétben jól érzi magát ott, ahol van, még akkor is, ha amerikaiakkal barátkozni szerinte irgalmatlanul nehéz.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
10/10
taki
2016 máj. 18. - 21:34:33
10/10
1965-70 között Leningrádban éltem ösztöndíjasként az Erdészeti Akadémia hallgatójaként.
képen : A Kolesz
Mit mondjak, érdekes és tanulságos volt megnézni ezt a filmet.
Valóban nagyon korrekt film. Engem az a mondat ütött szíven, hogy "minden, ami fontos, itthon van". Én is éltem az USA-ban 4 hónapot és azt éreztem, semmihez nincs közöm...
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások