Faragó Annamária filmje a csíkmenasági székelyek emberi tartásáról, valamint a nemzeti összetartozásról szól. Bemutatja a székely emberek humorát, örömeit és könnyeit, akik az anyaországtól való elszigeteltségükben és elzártságukban is őrzik magyar gyökereiket és hagyományaikat. A film szereplői a falu lakói, akiket természetes környezetükben filmeztek. A film bemutatja többek között a híres kürtős kalács készítését, melynek származási helye Csíkmenaság, a patkoló kovácsot, a kenyérsütést, a Wass Albert regényeiből ismert esztenát, a bútorfestést, a hegedűkészítést, a székelykapu-faragót, de mindezeken túl vagy velük együtt a székelyek lelkét; a székely humort, az elszakított országrészek magyarjainak emberi drámáját, lelki vívódásait és ez utóbbi adja a film lényegét, valódiságát.