1938. március 15. Bécs Hitlert ünnepli. A Dormándi család úgy dönt, el kell hagyják Magyarországot. Judit, a bakfis is elbúcsúzik boldog gyermekkorától, nagyszülei naphegyi paradicsomától. Új életet kezdenek. Az apa folytatja kiadói tevékenységét, Párizsból irányítja könyves házát, a Pantheont. Az anya tovább készíti festményeit, könyvillusztrációit. Judit, a kislány francia iskolába jár... A németek azonban 1940-ben utolérik a családot, megszállják Párizst. Szorongás, éhezés, hisztéria...
Megpróbálnak hazautazni, de - szerencséjükre - a követség az orruk előtt bezár, a sors intése: maradnak. Emlékek a megszállás idejéből: igazoltatások, légiriadók, az osztálytársak szolidaritása zsidó társaikkal... Barátságok. És egy nap - a felszabadulás után - meglátogatja őket a rendőrkapitány, kezében egy köteg feljelentő levél, melyeket elsüllyesztett. Nem is tudták, mekkora veszély fenyegette őket...
Az elbeszélő: Judith Dupont (Dormándi)