Nemesfából faragott táltosló röpül a falu fölött, kék szárnyak borulnak egy furcsa öregasszony-szoborra, madárkalitkában cigányfestő portrészobrocskája kuporog, tűzszínű, koronás csodamadár széttört rácsokba akad megálmodott 1956-os emlékműként: kézműves hagyományok, népmesék ízei, XX. századi szürrealizmus és XXI. századi, abszurdra, különösre érzékeny szobrászi látásmód keveredik Kő Pál szobraiban.