1941 októberében két szegedi egyetemi hallgató, Horváth István és Tóth Kata tragikus haláláról, megrendítő öngyilkosságáról adtak hírt a korabeli lapok.
A tragédia hőse Horváth, a szegedi tudományegyetem másodéves bölcsészhallgatója alig néhány hónappal korábban, mint a magyar színházi élet új, nagyreményű ígérete, már szerepelt a sajtó hasábjain.
A Hamlet próbái alatt alakult ki az életre szóló (és tényleg egész életükre szóló) szerelem a rendező Horváth, és a Gertrudist játszó Tóth Kata harmadéves vegyészhallgató között, amely végülis a tragédiához, a pesti Duna parton lévő Carlton Szállóban elkövetett öngyilkosságukhoz vezetett.