A Tétényi úti kórház (ma Szent Imre Egyetemi Oktatókórház) '56 októberében szinte hadikórházzá vált, a Péterfy után talán ide hozták a legtöbb sebesültet. Összesen majd ezer sérült kapott itt valamilyen ellátást, ám a kórház ezen missziója mindeddig feltáratlan maradt. A szereplők, helyszínek megtalálása, az archív anyagok felkutatása kétéves történészi és forgatókönyvírói munka eredménye. A megrázó dokumentumfilm részben a dolgozók helytállásáról szól, illetve arról, hogy hihetetlen szervezőmunkával, hadi orvosi tapasztalatai segítségével Pálóczy József, a munkástanács elnöke és a kórház igazgatóhelyettese hogyan szervezte meg az önkéntes ápolónők (akik jórészt a Képző- és Iparművészeti Gimnázium kollégiumának tizenhat-tizenhét éves diákjai voltak) munkáját a forradalom okozta kaotikus napokban.