A film Németországból Belgrádba visszatoloncolt jugoszláviai, koszovói cigányokról szól. A belgrádi repülőtéren senki, csak a sorstárs Kenedi, a németül beszélő ladás taxis fogadja őket, aki egy korábbi transzporttal került vissza Szerbiába, tíz év németországi tartózkodás után. 2002 második felében a német kormány döntése értelmében a jugoszláv menedékeseknek családjukkal együtt vissza kellett költözniük Szerbiába, mivel a Milosević-rendszer bukása után már nem láttak okot befogadásukra. A családokat éjjel, rajtaütésszerűen egybegyűjtötték, kiszállították a repülőtérre, és az első hajnali járattal visszarepítették Belgrádba. Munkájukat, javaikat, iskoláikat, mindenüket hátra kellett hagyni. A gyerekek nagy része már Németországban született és sokkal jobban beszél és ír németül, mint "saját anyanyelvén". Kenedinek és sorstársainak egyetlen vágya: visszakerülni Németországba, mert Szerbia-Montenegróban semmiféle jövőjük sincsen: romák, nincstelenek, munkanélküliek, a nyelvet nem beszélik.