Johnny egy kaliforniai kisvárosban él idős anyjával. Szerény hétköznapjaik szinte egyformán telnek: Johnny minden reggel elindul munkahelyére, ami igazából nem is létezik. Valójában naphosszat a tengerparton csavarog, és csak úgy tesz, mintha ő is a Venice Beach színes forgatagához tartozna. Az anya gyengéd szeretettel ápolja fia gyermekien ártatlan képzeletvilágát. E felhőtlen harmónia az anya gyógyíthatatlan betegségével ér véget. Johnny számára az Intézet marad az egyetlen megoldás. Azonban anyja korábbi kérésére átmenetileg egy fiatal egyetemista lány, Amy Jo gondoskodik a fiatalemberről. A lány közelsége Johnnyban felcsillantja a reményt. hogy álomvilágát a valóságba mentse át. A film innentől játékosan követi a főhős kamaszosan ügyetlen szerelmi próbálkozásait. Kezdődő sikereinek azonban egy hívatlan vendég vet véget. Johnny Miller sorsa ezután megpecsételődni látszik...
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
gab9a
2010 szept. 07. - 10:51:29
Azt hiszem egy kötözködésnek ki nézõ folyamatot indítottam el, azzal hogy a 3. hozzászólás végérõl lefelejtetem e smile-t. Még pedig egy kacsintó szemmel egy mosolygó szájat.
Ez kizárólag csak azért mondom, mert a harmadik hozzá szólás kérdése az adott smile-nélkül túl kötözködõ hangvételû így visszaolvasva is.
Azért az ne mond hogy az én két negyed oldalnyi hozzászólásom már elõzõleg leírtad két szóban! ;)
Van valami abban, amit írsz. Csak miért írtad, az hogy "pedig ez"? Senki nem mondta az ellenkezõjét annak, amit abban a mondatban írtál.
Viszont én úgy tudom visszamaradott valaki, ha fiatal felnõttként megmarad tizenöt évesnek. Bár igaz jellemzõen elsõre nem a kamaszkorban és késõkamaszkorban ragadt emberek jutnak eszünkbe a visszamaradott szóról Európában. De például az hogy a televíziót sokat nézõ gyerekekbõl sokan visszamaradott felnõttek lesznek nekünk sem ismeretlen. És pont az elakadásúk jellemzõ korszakai, a prepubertás és a prepubertás kor.
Vannak más az életeket sötéten ábrázó amerikai filmek, de gyakran csak tévéfilmek, vagy nálunk csak a tévében mutatják be. Az tévéfilmre jó példa a Túl fiatal a halálhoz? (Too Young to Die?) a késõbb sztárrá vált szeplõkkel. De tényleg nem az jellemzõ, hogy eljut hozzánk vagy a széles közönséghez egy-egy ilyen film.
Mi az, hogy "de nem is" ?
Értelek! De akkor is magyar-amerikai filmdráma. Ami akkor lenne furcsa, ha magyarul forgatták volna. Nézd meg Szabó István filmjei milyen koprodukcióban készültek! És már látod is majd ennek a jelentõségét. Például azt, ha magyar-osztrák-NSZK a film. Bár a két utolsó nem igazán filmmûvészetérõ híres ország, érdekes mondón milyen sokat változtat a filmjei átlag színvonalán. (Német filmek -> Az általam látott német dogma filmek is a német újraegyesülés utániak. (Németország hivatalos német neve persze megmaradt Bundesrepublik Deutschland magyarul Német Szövetségi Köztársaság. De ekkor magyarban már nem NSZK az ország neve). Az osztrák és NSZK hatás, azaz a pénz és Klaus Maria Brandauer felülbírálhatatlan játéka, az biztos hogy nem az. Meg is hozta a nemezközi díjesõt. Kifejezetten érdekes, az hogy Klaus Maria Brandauer a második mozifilmjére megkapta a BAFTA azaz Brit film- és televíziós akadémia "legjobb elsõ szereplés (férfi) jelölés" -t. Azért ennyire ne számítson az, hogy koprodukció egy film. De már közel harminc TV filmen is túl volt, amit a film- és televíziós akadémia itt természetesen nem vesz figyelembe.
Már elnézést! De koprodukcióban készült a film. A filmben szereplõ színészek jelentõsrésze valószínûleg egy szót se tudd magyarul. - de az biztos, hogy a rendezõvel találkozás elõtt ez biztos így volt. A "kö szöm" meg a jóonapot" meg kevés lett volna ugye?
Szerintem pedig ez a jellegtelen kisvárosi, nyomasztó, egyhangú környezet a lényege a filmnek. Ami külön öröm számomra, hogy igenis bemutatja az "Amerikai Álom" másik oldalát is. Mert végre van egy film, amiben nem jólfésült, állandóan pénzzel és hitrelkártyával járó emberek élnek, akik egy randi céljából összevásárolnak mindent, hogy a végén megtudják a partner nevét. A képi világa kissé furcsa aebben, az alig 8 éves filmben, de ez talán csak fokozza annak a kornak a hangulatát, amit meg akar jeleníteni. Szerintem Johnny nem visszamaradott, csak -ahogy a nagynénje mondja:"Én úgy tekintek Johnnyra, mintha még mindig nem múlt volna el 15". Amy Jo pedig furcsa kettõsség volt, hisz egyszerre volt odaadó ápoló és "érzéketlen" ottlakó, aki szívbõl megbánta, hogy elvállalta a gondoskodást. Tipikus félember; nem tagadhatja le johnnyt, de mégis a könnyebb utat, a szeretetotthont választja, amikor tudja. A bõrkabátos, begyûrt atlétás rocker pedig egymaga testesíti meg a társadalom nagy részét. Bár én egy vidámabb véget adtam volna a filmnek (mert azokat szeretem inkább), de talán ez az öngyilkosság adja meg a filmnek azt az elgondolkodásra buzdító magvát, amely meg tud maradni az emberekben. Összességében jó film, amely abba a kategóriába tartozik, amelyet nem kell és lehet mindennap, lehuppanva a fotelbe megnézni, de néha élvezhetõ, amely újra és újra figyelmeztet arra, hogy: "Jobb lenne élni, még a rossz napokon is."
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
magyar-amerikai filmdráma, 80 perc, 1999
Hozzászólások