A "Sziklára Épült Ház" jelkép és fogalom. Ezelőtt másfél évtizeddel a Gyimesekben - Erdély és Moldova vízválasztóján, ahol itt-ott ma is felsejlenek még az ezer éves határ nyomkövei - Berszán Lajos gyimesközéploki kanonok-plébános iskolát épített, ahova összegyűjtötte a "patakok" eldugott völgyeiben kallódó csángómagyar gyermekeket, szállást és tudást biztosítva számukra. Ezek a gyermekek olyan érintetlen vidékekről származnak, ahol ma is élnek az ősi szokások - a hit és a hagyomány jegyében. A Karácsonyi ünnepkör kiemelt jelentőséggel bír e vidéken, - s ezt a tradíciót évszázadok óta apáról-fiúra örökítették át egymást követő nemzedékek. Az 1989 előtti időszakban a köztudottan intézményesen üldözött és elszigetelésre ítéltetett népcsoport azonban a tiltások ellenére sem adta fel hagyományait. Mint búvópatak, a felszín alatt élt tovább az ének, az ima - a szikrázó, téli gyimesi éjszaka csendjében. Filmünk ebbe a még ma is meseszerű világba hívja a nézőt, ahol a gyimesi és moldvai csángó gyermekek őseik szellemi hozományából merítve, énekeikkel és betlehemes játékukkal idézik meg Jézus születését - semmivel össze nem téveszthető csángó dialektust beszélve. A film helyszínei a hófödte, zúzmarás tanyavilágba vezetnek, ahol fölcsendülnek a Karácsonyt váró énekek, megelevenedik a betlehemi jászol, életre kel József és Mária, s a napkeleti bölcsek. A film azt is üzenni szeretné: a magyar nyelvterület e mostoha peremvidékén élő, megmaradásukért keményen küzdő csángók nem adták fel.