Jona Oberski Gyermekévek című elbeszélése alapján készült film a gyermek szemével láttatja a holokausztot. Jónás 4 éves korában szüleivel koncentrációs táborba kerül. Először apját, majd édesanyját veszíti el, miközben szülei és környezete mindent elkövet, hogy életben tartsák őt, a jövőt, a reményt.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
drProktor
2011 júl. 13. - 11:32:24
A sok huhogó hsz miattatt hittem, ennél sokkal rosszabb.
Nem így van pl sokkal nézhetõbb, mint a Sorstalanság.
Félreértések elkerülése végett a Sorstalanság könyv zseniális,
ami überszar, az a Koltai filmje.
Egyesek fölvetik, hogy a gyerekszereplõ nem bájos, valóban,
egyáltalán nem bájos, sokszor idegesítõ, a szinkronhang néha
elviselhetetlen( tkp, teli találat!). Csak hát vannak kevéssé
bájos, sokszor idegesítõ kigyerekek, különben is nyilván ez is
koordinátarendszer kérdése, a szülõknek minden gyerek egy csoda).
Ez nem háborús kalandfilm(Szökés Sobioborból, stb igazságtalan hasonlítás),
a szimbolikus Sorstalansággal, s Schindler listájával lehet
összehasonlítani – szerintem mindkettõnél nagyságrendekkel jobb.
Ennek valami olyasmi az oka, hogy a ”narrativa” természetesen
illeszkedik a használt szimbolumokra, a másik két esetben erõltetett
és természetellenes ez az illeszkedés(pl. dûlöngélés az Appellplatzon
a Sorstalanságban vs. ennek a filmnk az a jelenete, amikor a szõke
nagyfiú lemocskos-zsidózza miután eltaposta a homokozóba épített kupacait,
a folyvást tartó hóhullásban))
Nem értékelem, mert eléggé lehúzzák már a más okból 1/10- et nyomkodók. De elmondom a véleményem róla.
A film nem ragadott magával. Nem a téma miatt, mert hasonló filmeket (Szökés Sobiborból, Schindler listája, Sorstalanság) úgy néztem, hogy jóformán mozdulni sem tudtam az iszonyattól és a fájdalomtól. Szóval nácinak nézni nem kell.
Ez a film azonban számomra nem adta vissza azt a hangulatot, amit vissza kellett volna adnia. Ismétlem, számomra. Ennek legfõbb oka a fõszereplõ gyerek teljes alkalmatlansága erre a szerepre, valamint az elég gyenge színészi alakítások mind az anya, mind a gyerek részérõl.
A film azt akarta elérni, hogy együttérezzek ezzel a kissráccal. Engem mérhetetlenül idegesített szegény, és a viselkedése alapján nem tudtam sajnálni.
A megtörtséget, amit mutatnia kellett volna, nem tudta eljátszani, talán ha azt tehetséggel alakította volna, más véleménnyel lennék, így egyszerûen csak egy kis hisztis kölyöknek tartom. A tejesbögre leverése és a tej kiköpése volt színészi "alakításának" teljes csõdje. Ez egy jutalomjáték lehetett volna egy tehetséges színésznek, õ mindössze egy katatón idiótát megszégyenítõ tekintettel való székben ülésre, majd egy semleges tejkiköpésre és bögrelecsapásra volt képes. Semmi megtörtség, semmi lázadás, semmi drámaiság.
Ha már a drámainál tartunk: drámainak szánt jelenet volt az anya krumplidobálása a kórházban. Na ez sem drámai volt, egyszerûen szánalmas. Semmi drámaiságot nem éreztem.
Szóval, szerintem, aki jó háborús filmet akar nézni, és elgondolkodni a koncentrációs táborok kínjain, az nézze meg a Szökés Sobiborból c. filmet, ezerszer jobb, mint ez, és legalább mondanivalója is van. Csak vigyázat, az NAGYON nyomasztó film ehhez a koraesti limonádéhoz képest.
Értem amit mondasz, de korántsem egy angyalarcú kisfiút vártam, pláne nem egy talpraesettet! Nem is a butasággal volt probléma, mert minden gyerek úgy kezelte a történteket, ahogy, és biztos volt ilyen is. Nem a karakterrel volt gondom, hanem a színészi teljesítménnyel.
Engem az zavart, hogy ezen a fiúcskán a megtörés halvány jele nem látszódott. Elvesztette a szüleit, de semmi - a végén, a tejes bögre leverésénél, amikor elméletileg megmutatkozna a fájdalma, akkor sem.
Csak lecsapta,és annyi. A szem beszédes, de neki kb. az járhatott az eszében, hogy mikor mehet a playstation közelébe!
Én azt a filmet szeretem, és értékelem, legyen az bármilyen mûfajból való, amelyik közben elfelejtkezem a külvilágról. Ez itt nem ment, akármennyire szerettem volna. Ez volt a problémám, de már sikerült feldolgoznom! :))
A kisfiú valóban nem a legszimpatikusabb gyerekszereplõ volt. Elõször én is meglepõdtem, aztán belegondoltam, ebben a helyzetben egy angyalarcú, talpraesett, gyönyörû kisfiú nem biztos, hogy teljes, álethû képet adhatott volna. Én úgy éreztem, a kissé buta és meggyötört alak és a tétovaság pontosan azt próbálta visszaadni, ami akkoriban történhetett.
hinnye, a kölyök nálam is kiverte a biztosítékot. nem hiszem el, hogy ennél tehetségesebb gyerekszínész nem volt. AZ a buta ábrázata, ahogy nagy bambán, legtöbbször érzelemmentesen néz bele a világba...
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások