Kelet-északkelet után ezúttal dél felé vettük az irányt. A szőke Tisza partjára, Algyőre vezetett utunk, ahol nagyon szép, kisvárosra emlékeztető, de békés, nyugodt nagyközségre találtunk, és bizony mindez a rend, szépség, és tisztaság, ami a településen azonnal szembetűnt, a helyi szorgos embereknek köszönhető. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy megismerkedhettünk jónéhányukkal. Örömmel hallgattuk gyönyörű tájszólásukat, csak bámultunk, mekkora munkabírással készítik az Ízőrzőknek szánt ételeiket: Tarka varnyú leves, Birka babbal, Képviselőfánk, Tökkáposzta fasírttal, Sertéspörkölt juhtúrós galuskával, Dobostorta.
Algyő látványosságai közül ellátogattunk a Szent Anna templomba, a Borbála Fürdőbe, a 70-es évek emlékeit is bemutató Tájházba, a kertjében található Ezerjófű Egészségvédő Egyesület gyógynövénykertjébe, de meghallgattuk a helyi Nyugdíjas Klub asszonyainak helyi népdalcsokrát és a három generációt felvonultató Zsibongó Néptáncegyüttest is.