Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Nem akarok én rájuk kényszeríteni semmit, egyszerûen csak az aggódás vezet, mert mi már tudjuk, hogy mit hoz(hat) a nyugati "kultúra". Az rendben van, hogy közülük sokan boldogok, de milyen boldogság ez? És vajon tényleg a sorsukra kell-e hagynunk õket? Persze lehet úgy is gondolkodni, hogy "ha elég erõsek, kibírják". Ez a könnyebb út, mert akkor nem kell tennünk semmit, és ha elbuknak, akkor rájuk lehet fogni, hogy gyengék voltak. Ebben van némi igazság, de szerintem attól még meg lehet nekik mutatni, hogy milyen veszélyekkel járhatnak egyes dolgok. Végül is milyen választás is az övék? Választhatnak egy már ismert világ és az ismeretlen nyugati kultúra között. Vagyis ez nem igazi választás, mert nincsenek tisztában az esetleges "mellékhatásokkal". Nem biztos, hogy el fognak bukni, de van bennük valamiféle "naivitás", ami miatt kiszolgáltatottabbak. Nem az a baj, hogy választaniuk kell, hanem az, hogy sokan közülük nincsenek tisztában a dolgok hátulütõjével. Ha majd tisztában lesznek mindennel, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy "tessék, válasszatok". Nem kell rájuk kényszeríteni semmit (viszont az a baj, hogy az oda is begyûrûzõ agymosó média majd pont ezt fogja megtenni), figyelmeztetni viszont lehet õket.
Elképesztõen felzaklatott a mûsor, és a te megközelítésed is. Szerintem teljes mértékben hibás a megítélés, ami szerint ezeket az embereket védeni kell. Nem kell. Saját döntéseik vannak. Nem lehet rezervátumba zárni õket.
Úgy gondolkodsz róluk, mint valami pillangókróé, akiket ha szél ér, össze fognak roskadni.
Az a helyzet, hogy az õ szemszögükbõl kellene a kérdést megközelíteni. Jól érzik most ott magukat. Igen. Érinti õket valamilyen külsõ hatás? Igen. Ha elég erõs a hitük, megállnak. Ha nem, elbuknak. Csakhogy ez az Õ dolguk. Te, és még másik többmillió ember, ezeket az embereket meg akarjátok tartani abban a elszeparált állapotban, amiben régóta élnek. Ez nem lehetséges. Közülük is meg fognak változni egyesek, míg mások megmaradnak ott, és úgy ahogy eddig éltek. Az a helyzet, hogy ez a döntés, a változás befogadása, vagy elutasítása személyes döntés, amit nem lehet egész embercsoportokra rákényszeríteni, fõleg nem területi, világnézeti, vagy bármilyen hovatartozás alapján.
Tértek meg emberek egészen extrém helyzetekbõl, és buktak el onnan is, ahol senki sem gondolná. A döntés az emberé, és nagyon jó lenne ha senki sem próbálná meg elvenni ezt senkitõl, oly módon, hogy elõre deklarálunk, megrágunk és a szájába adunk döntéseket embereknek. El lehet magyarázni, jó szülõ módjára, hogy mit érdemes tennie az embernek az életével, de onnantól mindenki maga dönt.
(Van másik út is, ahol megmondóemberek, jólmegmondják mi a helyes, mi az érték.)
Dokumentumfilmek esetében viszonylag szokatlan az, hogy másfél órásak legyenek, itt viszont szerintem ez nem hátrány. A történet egyébként érdekes dolgokkal foglalkozik, hiszen a nyugati kultúra (de ez utóbbi szót akár idézõjelesen is vehetjük) beáramlása a zártabb, hagyományait jobban õrzõ erdélyi magyarságot valószínûleg sokkolóbb módon érte, mint bennünket. Érdemes megfigyelni a filmben a tévé, a parabolaantenna, a diszkó stb. térhódítását, mindez akár figyelmeztetõ jel is lehet - persze nem elsõsorban számunkra, hiszen az anyaországi magyarság jó része már agymosottá vált, az igazi értékekre pedig már nem fordít gondot. Elõbb-utóbb talán a külhoni magyarság is hasonló sorsra fog jutni, akármennyien akarják is megõrizni az identitásukat.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
magyar dokumentumfilm, 92 perc, 2001
Hozzászólások