A Gangesz zöldellő víztükre felett hosszasan lenyugvó vérvörös nap képe vezeti be a 30-as évek Indiáját sajátos, szubjektív hangulatokkal megidéző filmet. Narrátorhangok, sóhajok és csendek, feltörő zokogás különös hullámzása kíséri a több szálon kibontakozó történetet. A francia nagykövet özvegye és az alkonzul fájdalmas szerelme igazi dialógusok nélkül, belső monológokból, artikulálatlan jajkiáltásokból, az érzelmek és gondolatok álomszerű képsoraiból összeálló, különös zenemű.
A film szereplői és motívumai 1964 óta népesítik be Marguerite Duras regényeit, színműveit és rövidfilmjeit. Gyerekkori mítoszaiból, a vietnami-laoszi francia kolónia alakjaiból mitikus figurákat formált, és egy belül továbbélő, képzelt Délkelet-Ázsiában eleveníti meg őket az India Song képsorain.