"Volt egyszer Miskolcon egy acélvárosi zenekar, amely 1988-ban az országos Ki Mit Tud?-döntőig jutott, ami elhozhatta volna számára a sikert, ha történetesen dixieland muzsikát játszik és egy másik névre hallgat... Ám nem ez történt. Maradt a stílus: népi-metál. Alul parasztgatyában voltunk népi, amíg felül bőrökben metál, zenénkben pedig népzenei alapokra nyomtuk és nyomjuk mai is a rockot!" Húsz évvel később ismét hangszert fognak a kezükbe. A gyógyító, a néptáncos, a tanár, a bábszínész, a rendező és a zenész összegyűjtik a régi, legszebb magyar népdalokat, amelyek életről-halálról, szerelemről-bánatról, Istenről-hazáról, emberségről és szeretetről szólnak. Újra zengett a vastaghúros a Diósgyőri vár falai között, mert az ének nem változott.
A zenekar tagja: Heffner Attila - gitárok, dobok, tilinkó, ének, Szebeni János - ének, Pásztor Zsuzsa - ének, Udvardi-Lakos Márton - dobok, Kázsmér Kálmán - basszusgitár, Bikics Tibor - billentyűsök, Laki Zoltán - billentyűsök. Az előadáson közreműködött az Avas Néptáncegyüttes és a Lángoló Leguánok Tűzzsonglőrök.