"Sosem láttam láttam őt, nem hallgathattam Viszockij dalait" - mondja Hobo, aki nemcsak előadja, de fordította az orosz színész, énekes dalainak szövegét. "Ő belehalt a létező szocializmusba, én túléltem. Dalait meg sem próbáltam úgy előadni, ahogy ő tette. Nem tudok gitározni, így harmóniát, dallamait, sorait a rockzene hangzásával játszom el magyarul. S kizárólag azokat, amelyeket saját hazámban és saját utamon érvényesnek érzek." "Viszockij afféle népi hősnek, legkisebb fiúnak, szólimondó fenegyereknek számított az oroszok szemében: megtestesítette mintegy a kötetlenségnek, a semmitől béklyózott, rettenthetetlen szabadságnak azt a kamaszkori szertelenségét, robbanékonyságát, szilaj örömét, amelyet az oroszok - hol kárhoztatva, hol dicsőítve - legsajátabb lelkiállapotuknak tekintenek, amely a szabadságnélküliség sok évszázados rendjének, a terrorig menő mechanikus állami fegyelemnek az ellenpólusát képezi a kulturálisan azonosítható orosz mentalitásban és habitusban. Nem eljátszotta szerepeit és dalait, hanem mefgtestesítette és megélte, saját húsát és vérét adta ezekhez. Akkor és ott - hangjával, mozgásával, jelenlétével - eseményként! - írta bebe dalait az időbe és térbe, mindenki előtt és mindenkivel együtt, aki éppen jelen volt." (Szilágyi Ákos)
Az előadást rendezte: Vidnyánszky Attila. A Hobo Blues Band tagjai: Fehér Géza, Gyenge Lajos, Hárs Viktor, Nagy Szabolcs. Közreműködik: Marosi Zoltán (tangóharmonika), Ladjánszki Márta (tánc).