1987, Jugoszlávia. Tito hét éve halott. A határ mellett állomásozó egység felkészült az albán hadsereg támadására. Nem is sejtik, hogy a hadiállapot, a kijárási tilalom és a szigorú hírzárlat csupán parancsnokuk szifiliszét fedezi. A politika csak a televízióból jut el az idilli, világvégi határállomásra, ám a kis közösség felbomlása pontosan előlegzi az ország történelemének abszurd tragédiáját.
Filmtörténeti, mi több, történelmi pillanat Rajko Grlic filmje, hiszen egy koprodukciós film nem kívánhat többet, mint másfél óra erejéig egybeforrasztani egy nemrég még háborúban álló régiót. Ennél szebben képtelenség elmesélni mi is történt Jugoszláviával.

Egy kicsi és unalmas határőrség a jugoszláv-albán határon, ahol az éppen leszerelni készülő katonák számolják vissza a napokat a leszerelésig, mikor végre végleg letehetik az egyenruhát. 1987 tavasza. A fejekben még meg sem születik a gondolat, hogy nem is olyan sokára visszaküldik őket és háború lesz. Ezek Jugoszlávia utolsó napjai. Bár ekkor még senki sem tudja?
A hadsereg napi rutinját szokatlan körülmények törik meg. A frusztált és mindig részeg Safet Pasic hadnagy furcsa fájdalmat érez az ágyékában. Az egyetlen katonaorvos, Sinisa Sircevic segítségét kéri, aki nagyon diszkréten közli vele a diagnózist: szexuális úton terjedő fertőzés. Hogy ne tudja meg a felesége és ne kelljen hazamennie, Pasic vészhelyzetet jelent be: az albán hadsereg a jugoszláv hadsereg lerohanására készül. A viccből háborús hisztéria lesz: a katonák lövészárkokat kezdenek ásni, Pasic napról napra egyre vadabbá válik, Sinisa veszélyes viszonyba kezd és a legjobb barátja, Ljuba Paunovic úgy dönt, hogy otthagyja a hadsereget. A helyzet lassan irányíthatatlanná válik...
A nem túl távoli múltról beszél a film, nosztalgiát és gyűlöletet nélkülözve. Komédia a tragédia szélén álló emberekről, ez a Border Post.