Filmet készíteni Bartókról a legnehezebb és ugyanakkor a legvonzóbb feladatok egyike. A rendező, ha elhivatott, megmutathatja, ki volt az igazi Bartók Béla. A művész és ember, akinek soha nem volt köze szólamokhoz és sablonokhoz, aki életében éppoly idegen maradt a kortársi gáncsoskodók, mint halála után a zenéjén élősködők számára. Gaál István háromrészes televíziós esszéje lírai és objektív önéletrajz. A film lírai, mert képi világa érzékeny költőiséggel társít asszociációkat a zeneszerzői pálya tényeihez. Objektív, mert ez utóbbiakhoz - a tényekhez - szikár szigorral ragaszkodik. És önéletrajz, mert benne egyetlen szó sem hangzik el mástól, mint Bartók Bélától. Itt nem hallunk sem elemzést, sem értékelést, nem mások beszélnek Bartókról. A film szövege a zeneszerző leveleiből, önéletrajzi és egyéb írásaiból összeállított, töredékességében is hiteles montázs. /Szakácsi Sándor hangján./