Együttvirrasztás időn, teren túl Pilinszky Jánossal.
"Éjszaka aztán tovább álmodtuk az ütközetet, és ez olyon volt, mint egy színpadi kép, amely azzal kezdődik, hogy véget ér. A vendégek fölkelnek az asztaltól, a szoba kürül. Egy fiatal lány lesöpri a morzsát. Rendet rak. Sötét lesz. Ettől kezdve minden támad és minden menekül: a bevallhatatlan sorsok, a bavallhatatlan helyzetek, a bevallhatatlan állatfajták. És reggel úgy ébredtünk a háborúra, mint magára a rendre. Mintha a torkolattüzekkel az örök béke közeledne a világra."