Volt egyszer egy század, történetesen épp a huszadik. Volt egyszer egy főváros, történetesen épp Budapest. Volt egyszer egy kávéház, történetesen épp az EMKE. Ennek a századnak az elején a zsidó Wassermann Móric kávéházában (is) cigányok zenéltek, keresztények és felekezeten kívüliek üldögéltek itt (is), avantgarde művészek, egyszerű tisztviselők, gyári munkások vitatkoztak a világ nagy kérdésein. Maguk sem vették észre, mikor repedezni kezdett mindez? illetve, hogy mikor kezdett repedezni mindez?
Garaczi László a Thália Színház fölkérésére írta kaleidoszkóp-szerűen színes művét Budapest elmúlt századáról, melynek külön érdekessége változatos zenei világa: a népdaloktól kezdve, a szalonzenén keresztül, friss Bereményi Géza-szerzemények is fölhangzanak, többségében Horváth Károly ez alkalomra komponált zenéivel, nagyszerű zenészek előadásában.