Farkas Ádám írja: "A szobrászat játék, ahol a személyes életen túli lét a tét. A szobrászat rejtett célja: az ismeretlen megérintése." Farkas Ádám különös szépségű nonfiguratív formákat bont ki a kőből: a szentendrei Bükkös-patak vízmosta köveiből, mészkőből, márványból, gránitból, s legutóbb balatonfelvidéki vörös kőből. Szobraiból csend sugárzik - mernek csöndesek lenni egy egyre harsányabb világban - végletekig letisztult, átszellemült mértani formák simulnak össze bennük a természet rajzos hullámvonalaival: az emberi szellem és a természet iránti alázatról beszélnek.