Păduraru Vlad és Mălina élettörténetének kezdete sokban megegyezik a legtöbb szegény erdélyi magyar család világháborút követő sorsával. Édesanyjuk - homoródalmási székely lányként - a negyvenes évek végén Bukarestbe ment szolgálni, ahol megismerkedett a kommunista rendszer titkosszolgálatának egyik fiatal tisztjével. Első látásra egymásba szerettek, s bár kommunikálni is alig tudtak, hamarosan összeházasodtak. Az évek alatt a székely menyecske megtanult románul, anyanyelvét többé nem használta. Hamar megszületett első gyerekük, Vlad, majd 5 év múlva Mălina. Bár anyanyelvük a magyar volt, a gyerekekkel kizárólag románul beszéltek, abban az időben ugyanis magyarul nevelni egy gyereket Bukarestben, főként egy titkosszolgálati tiszt feleségeként, megbocsájthatatlan bűnnek számított. A gyerekek tehát románul nevelkedtek, román iskolába jártak, s később az egyetemet is románul végezték. A magyar nyelvvel évente egyetlen alkalommal találkoztak, amikor a család hazalátogatott a nagymamához, rokonokhoz Homoródalmásra. Vlad-ot már gyerekként is elvarázsolta ez a környezet, az itteni emberek békés életrendje, s évről-évre jobban várta a székelyföldi utat. Vlad és Mălina akkor sem volt megkeresztelkedve, amikor egy évtizeddel ezelőtt apjukat, közel 90 évesen eltemették. A gyászból ébredő testvérek élete ekkor teljesen megváltozott.