A Vértesben, ebben a 30 kilométer hosszú, 10-15 kilométer széles, épp csak 500 méter magas hegységben mindenből van egy kicsi, ami Magyarország természeti sajátja: a hegylábakon vizes élőhelyek, láprétek és száraz füves puszták váltják egymást, míg a hegyvidéket a messze fénylő hófehér dolomit-sziklák, sziklagyepek, karsztbokorerdők mellett hűvös szurdokerdők, zárt bükkösök, cseres-tölgyesek jellemzik. Az emberrel mérhető történelem a több százezer éves vértesszőlősi emberrel kezdődik, s a továbbiakon végigtekintve mondhatjuk, ami hazánkban történt, annak nyoma van a Vértes "emlékezetében". A honfoglalás előtti népek (római, hun, gót, avar, szláv) után letelepedő eleink várak sorát építették: Csókakőt, Vitányt, Gesztest, Oroszlánykőt. Az újonnan megszülető állam felvett keresztény hite emelte a vértesszentkereszti monostort, később a majki szerzetesrend épületeit. Fényes kastélyok (Mór, Csákvár) várták a XVIII. és XIX. századi kultúra, politika szereplőit, nagynevű gazdáik, például az Esterházyak meghívására. Több évszázadon át - Nagy Lajostól Hunyadi Mátyáson át, mondhatjuk a XX. századig - legendás erdeinek vadászatain bonyolódott az ország politikai, gazdasági, társadalmi élete. Minden nagy háború itt hagyta gyászolni való emlékeit: példaként a II. világháború a földdel egyenlővé tett Kápolnapusztán.
A Föld kincsei mellett a legendás móri szőlő- és bortermelő vidék lakói, a Vértesi Tájvédelmi Körzet és a Pro Vértes Alapítvány természetvédői várják a vidékben gyönyörködni, azt megismerni akaró kirándulókat. E filmmel is hívja Önöket síkságaira, hegy-völgyeire a Vértes!