A Családi kép fekete-fehérben Olga, a szuperanyu viszontagságos éveit mutatja be, amikor 17 fogadott gyereke balhés tinédzserré cseperedik. Olga szerető szülő, de távolról sem Teréz anya. A szovjet érában nőtt fel, hisz abban, hogy közösség iránti felelősség előbbre való az egyéni szabadságnál, és sztálini vasszigorral irányítja mindannyiuk életét. Nem nézi a gyerekei bőrszínét vagy vallását, akik közül 16 a helyi ukrán lányok és az afrikai vendégdiákok szerelméből született.. Egyedülálló anyaként emberfeletti küzdelmet folytat, hogy egyben tartsa a családot, s mindenkinek megadja azt a támaszt, amire szüksége van, bár ezenközben kicsit túlzásba viszi az ellenőrzésüket. "Legalább van anyjuk a gyerekeknek, hogy amikor felnőnek, legyen kit okolniuk a kudarcaikért." Ennél jobban nem is lehetne rávilágítani az anya felbecsülhetetlen értékére: ha nem is a legideálisabb szülő, és nem is édes, a legjobb árvaház sem tudja felvenni vele a versenyt, mert hiába szólítják ott akár mind a húsz gondozójukat mamának a gyerekek, anyjuk nincs.