A mohácsi sokácok hagyományos télűző-tavaszköszöntő népszokásáról készült néprajzi dokumentumfilm Raffay Anna nevéhez fűződik (társrendezője Lestár János volt). Raffay az 1950-es évek közepétől, többek között Szőts István segítségével kezdte el 16 mm-es filmre dokumentálni a magyar népi kultúra még fellelhető jelenségeit. Szőts és Raffay már 1955-ben elkészített egy a mohácsi busójárást bemutató szakfilmet, melyet az itt látható, 1959-ben készült, dramatizáltabb (a sokácok ünnepi rítusait bemutató eseményeket egy szerelmi háromszög drámájára felfűző) film követett. Érzékletes példái ezek a filmek annak a jelenségnek is, mely során a néphagyományt lencsevégre kapó alkotók munkájukkal megváltoztatják a népszokást: a busók korábban kisebb, archaikusabb maszkjai itt kezdenek - a maszkokat faragó népi iparművészek és a rendezők megegyezése alapján – nagyobb, látványosabb alakot ölteni.