A film három kémkedésért elítélt ember története. Atkáry Arisztid egy olasz diplomata ismerőse tanácsára 1950-től jelentéseket küldött a müncheni Szabad Európa Rádiónak a magyarországi állapotokról. Tóth Károly 1948-ban Franciaországba disszidált, ahol hírszerzői kiképzést kapott, majd 1954-ben visszaküldték Magyarországra, hogy szervezzen fegyveres ellenálló csoportokat. Csóka Ferenc 17 éves volt, amikor 1965-ben egy gimnáziumi osztálykiránduláson barátaival lerajzolta a Szolnoki Katonai Repülőteret. Egyik osztálytársuk azonban feljelentette őket.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
perry
2013 dec. 04. - 01:23:54
Azok a reflexek,
Virtusok és fegyverek,
Jó Bercsényi, Bezerédi,
Ocskay, ki õt sem kíméli,
Így peregnek századok,
"Lemossuk a gyalázatot?"
Mily jobbak az utódok,
A holnap tisztán ragyog,
Kedv, s öröm repkednek,
A költök csak zengenek,
Elysiumnak partján,
Ott lészen honunk.
Heroizmusról ellenállásról már rengeteg fimet sikerült látnom, Orosz partizánokat, "tût a szénakazalban" vagy, hogy a legújabbat mondjam a Becstelen brigantik.
Az viszont tény, hogy az ami a saját történelmünkben történt és akár valamelyikünk családját is érintheti sokkal inkább releváns olyan filmekkel szemben amelyek valljuk be némi tartás mellett hatnak ránk.
Papp Gábor Zsigmondnál kitûnõ dokumentumfilmes, és az Az ellenség köztünk van pedig a Kémek a porfészekben munkájának második részének tekinthetõ.
Míg az elsõnél klasszikus kém történetet kapunk addig az utóbbiban az ellenállás témakörét járja körbe a rendezõ.
A film igazi érdekessége, hogy nagyon élõen ábrázolja azt a hitet amit ezek az emberek éreztek elhivatottságukban, hogy képesek lesznek egy új társadalmi vagy eszmei világot felépíteni.
A "vasfüggöny" zártsága miatt nem rendelkeztek háttér információkkal és az eljutottak is hiányosak voltak, így neki csak a hit maradt a jobbításra.
A történetek korfestése és szikár mesélése menti meg a filmet attól, hogy átcsússzon a patetikus megváltós hangulat útvesztõjébe.
Az egyéni tragédiák azok melyek élõvé teszik a filmet, hiszen a benne elhangzó információk semmi újat nem jelentettek a nyugati hatalmaknak, talán csak az újságíróé aki látja a Jugoszláv eseményeket jóval a történtek elõtt.
Ezek az emberek közöttünk éltek és talán még a mai napig is élnek, ezért olyan élõ és mementó jellegû ez az alkotás.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
magyar dokumentumfilm, 54 perc, 2010
Hozzászólások