Egy örök kóborlásra ítéltetett négytagú család (plusz eb) megpróbál gyökeret verni a száraz sivatag peremén. A vágyálmok egészen rövidre metszett szárnyakon repülnek, - rendes takaró kellene, s némi étel, ital - azonban ez is roppant nehézségekbe ütközik a nyomor e ritka mélységében. Az asszony kitartása mégis emberfeletti. Ő minden áron ki szeretne emelkedni a közegből, ami a férfi számára sokszor elfogadható, legyűrhető, megszokható. A feleség követelődzése okozza végül az előre látható befejezést: a családnak újra össze kell pakolnia, új ház után kell néznie.