Ahol a madár sem rak fészket

12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott szerb dokumentumfilm, 29 perc, 2013

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?
Vajdaság Európa egyik legöregebb régiója. Az átlagéletkor 45 év körül mozog, a természetes szaporulat pedig drámaian csökken. Statisztikai adatok szerint, ha továbbra is az utóbbi évek ütemében halad 2O17-ig eléri a 65 évet. A lakosság száma az elmúlt 1O év alatt 6%-al lett kevesebb és ez a tendencia csak erősödik. Évente egy egész falu vész el, hiszen körülbelül 1O ezerrel többen halnak meg mint születnek. Az itt élő magyarok száma pedig naponta 11 emberrel lesz kevesebb. Elsősorban a falvak halnak ki, ami azért is szomorú, mert ezen a területen vannak Európa legjobb termőföldjei és a Monarchiában a kontinens éléskamrájának is nevezték. Most a vajdasági kistelepülések, tanyák, falvak majd mindegyike szellemvárosnak tűnik.

Stáblista

Alkotók

Hozzászólások

Szerinted?
10/10
Éhn József 2014 dec. 10. - 15:00:53 10/10
Bár a Duna Televízió a félórás dokumentumfilmet az éjszakai órákban tûzte mûsorára, én nagyon örülök, hogy láthattam! Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy keresse ezt a filmet, mert érdemes rászánni egy félórát! A vajdasági Topolya környékén készült dokumentumfilm személyes, más bácskai vidéken is hasonló tapasztalataimat igazolta vissza.

Mindenekelõtt gratulálok a film készítõinek, a szomorú, megdöbbentõ valóság tisztességes és hiteles bemutatásához! A filmben megszólaltatott, idõs parasztemberek mind arról beszélnek, hogy évtizedekkel ezelõtt itt az etnikumközi béke és gyarapodás volt jellemzõ. Ezt elõbb megtörték az 1944-45 telén elkövetett, emberiség elleni bûntettek, majd a Jugoszlávia szétesésével járó áttelepítések, az etnikumok közötti egyensúly erõszakos felborítása és a gazdálkodók érdekeit figyelmen kívül hagyó vadprivatizáció. Hihetetetlen, de az elsõ osztályú bácskai földeken ma már csak tengetik az életüket az egykor többségében magyar anyanyelvû, falusi, tanyasi gazdálkodók, az egyre mélyebb szegénységbe süllyedõ állapotok között helyzetük kilátástalan.

A dokumentumfilm által felmutatott valóság utolsó figyelmeztetést jelent mindazoknak, akik tehetnének a bácskai földeken vegetáló, családi gazdálkodók életkörülményeinek javításáért, a létfenntartáshoz szükséges közlekedési és ellátási infrastruktúra, ezáltal a vidék önfenntartásra képes, családi gazdaságainak népességének megtartásáért.

A film megtekintése során a szegénység olyan, mélységes bugyrai tárulnak fel elõttünk, ami a közismerten szorgalmas, a gyarapodást szüntelen munkával szorgalmazó, magyar gazdáknál korábban ismeretlen volt. A sárba süppedõ utak, a roskadozó gazdaságok, hiányzó gyermekek, megszüntetett iskolák, a már elvándorolt fiatalok és a magukba roskadt öregek a kilátástalanság és a kiszámítható elmúlás bizonyosságának határkövei. Csak mélységes tisztelettel és alázattal adózhatunk azoknak, akik mindezek ellenére is kitartanak a szülõföldjükön.

Éhn József,
Budaörs-Budapest