"Németh Kálmán szobrait nem lehet elfogulatlanul, rideg mérlegeléssel nézni, nem lehet csak a szép jegyében szemlélni, mert ezek a szobrok panaszolnak, vádolnak, hitet sugároznak, emlékeznek. Pedig "csak" öregasszonyokat, vásárosokat, sebesült katonákat, szeretett fejeket idéznek és gyakran érezzük a "Megfeszített" jelenlétét."

Podolinból való, ahol nemcsak Krúdy Gyula regényalakjai élnek, hanem favágók, fafaragók, kemény kötésű hegyilakók. Az ő szellemüket őrizte híven egész életében, s ezért érezzük, hogy szobrai egyaránt beletartoznak az európai képzőművészetbe és a magyar népművészetbe. Németh Kálmán a középkori faszobrászok kései utóda, a Krisztus-faragóké, Boldogasszony-idézőké, a szegény embert szeretettel átölelőké. Aki ismeri Németh Kálmánt, abban a szobrok szeretete még gazdagabbá válik. Látja mögöttük az otthont, amelynek asztalát, székjeit, ajtóbélleteit, tálait s gyertyatartóit, csillárait mind-mind Németh Kálmán faragta"

- László Gyula -

"Egy szép faragott gyertyatartót nézegetek. Az van belevésve "Legyen béke, legyen világosság, legyen szabadság, legyen igazság". A mester megáll mellettem, mosolyog. Berda Jóska jegyezte meg, azt hiszem, be is írta valamelyik albumba, hogy Kálmánom, elég ebből egy is..."

- Nádasy László -

A filmben Németh Kálmán szobrászművészre - vagy ahogyan ma is mondják: "Kálmán bácsira", emlékeznek egykori tanítványai, barátai, pályatársai.